Nem fényes történetet szeretnék kerekíteni. Ez a dokumentumgyűjtemény Édesapám, Vasi Ferenc Péter főhadnagy, a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjének és a Tartalékos Katonák Országos Egyesületének Középtiszti Keresztjének kitüntetettjének öröksége. Hagyhatnám parlagon. De Vidi József 1956-os alezredes írásba adta, kiírható a neve közlésekkor, így a láncreakció értelmében végigszalad az összes érintetten, vagy mondjuk terheltjei és tanúinak nevén. Nagyétkű lenne a történelem? Én éhezem. Úgy, hogy földönfutóvá tettek, s most egy cselédlakásban lakom, kisemmizve szülői házamból. Kell egy 7 abortuszos elvált asszonyt fejemre ültetni pereputtyával, vagy kell egy gátlástalan irodalmi alkotócsoport abszurd névvel: Egyedül Versműhely, apám nem mindennapi, gyanús halála egy volksbundista faluba kikérve és agysebészek által kiadott – áldozatul.
Milyen Magyarország? A Történelmi Igazságtétel Bizottság 1989. október 2-án, a Batthányi térnél megalakult. Megkezdődtek a katonai és civil rehabilitációk. Mecséri Ildikó, Mecséri János ezredes, hadosztályparancsnok pere is sorra került, a Parlament díszőre volt, posztumusz előléptetett altábornagy – nos, az egész bajtársi társaság hatalmi-katonai átvizsgáláson esett át. És a fővádlott lánya, ki tudja, milyen világ lesz, kitelepült Svédországba.
Jókai Anna írta, senkit a tönkre tett életéért kárpótolni nem lehet.
Mi történt?
Az alulról és a felülről összeért. Kegyeskedtek bakákat előléptetni, kinek miként mértek. Posztumusz is.
Rémiás Pál főhadnagy lányának írt siralomházi levele másolatban itt van. Tessék betörni ebbe a nyomorlakásba és újból – mint oly sokszor – kirabolni, ismét megkísérelni rúgni, fojtogatni… Ez a levelet is. Mennyit ér? Mennyit ér az életem? Mindent ingyen végzek. Legalább egy kést a hátamba, az is ingyen van, nemde?
Kárpótlási jegyek? Ügyvédek vásárolták fel, a szocializmus kinevelte jogászok. A nemzeti helytállás pótlék utolsó vacsorára épphogy csak elég volt egy-egy családnak. A Kard és könny katonai rehabilitációk könyvbe az önkéntes 500 ft-ért édesanyja nevével és rangjával bekerülhetett és megvehette a kötetet.
Apám befizette. Illetve megvehette Kháron ladikjának árát.
Alkotócsoportom tagjai antológiabemutatónkkor beszéltek valami tűréshatárról, emberkísérletről. Minek bírta a fájdalmakat. Engem is sokkoltak – hogy miért, kérdezzék az orvosokat. Osztálytársam újból és újból „haza”adta apám, antennát szereltek a koponyájára. Nővérem kitett magáért – szadizmusból. De bizonyára meggyónta, feloldozták.
Ne részletezzük. Amit velem is cselekedtek! Ne részletezzük – még élek. Ha majd a további retorzióroham kezdődik, élve úgysem úszom meg.
Nem mondom, hogy mindenki nézzen magába. Nem képesek. A vagyon! Csakis a pénz. Sodoma és Gomorra.
Édesapám fájó emlékéért adom közre dokumentumgyűjteményét. Ne sajnáljon senki minket – apámat se, anyámat se, engem meg főleg ne!
Így indoklom a közlést. Amen!
Dokumentum letöltése PDF formátumban
Hozzászólások