„Bálványimádóknak születünk.
rácsodálkozunk valakire.
Utána is azt keressük,
az elsőt, akire rányílt szemünk.”

Vakon jövünk világra.
Az ölben nem kellett látnunk.
Szemünkkel azt keressük,
azt a benti világot,

ahol nem volt sem félelem
sem fény, mi sértene.
Kitapogattuk falaink.
Otthon voltunk ott benn.

Nem volt ’leg’- és nem volt ’mint’
a minden ölében voltunk.
Ott még minden lehetett,
minden a miénk volt.

Árvákká akkor váltunk,
amikor megszülettünk.
Kitárult a világ,
s a fényben vakok lettünk.

Amit látunk színes
izgalmas, változatos.
Rég elfeledtük
az öl adta biztonságot.

Hisszük a látás minden.
Hisszük a fény vakít.
Pedig a vak hit minden
kétséget bevilágít.
2017. július 27.

Megosztás

Tweet