érdemtelen voltam még arra is
hogy nyakamba dobd a selyemzsinórt
amikor léted létemre zuhant
és tenyerem tiéddel összeforrt
érdemtelen és feláldozható
ki ifjúságát úgy tárta eléd
mint szerelemmel teli asztalon
a legjavát: gyöngyeit szórta szét
ki áldozni és adni született
az felismeri a szűkölködőt
a szerelemben sem lehet fukar
ki nem kapott életre szánt időt
Érdemtelen voltál még arra is
hogy semmidért a teljességem adjam
és emléked cipeljem hátamon
hogy vesztes sorsod sorsommá fogadjam
Hozzászólások