Hetedhéthatár | Egy kritikus emlékkönyvébe

Szépirodalom - vers

Egy kritikus emlékkönyvébe

 

Célod, barátom, nemár az legyen,
hogy büszkén ülhess egy magas hegyen!
Mondd, boldog ingyen senki nem lehet?
Az ember mindig, mindenért fizet.
A vers az más, az épít és tanít!
Költőt, ha írhat, már az boldogít.

 

Első dolog: ha látsz itt verseket,
a verstankönyved, elő sose vedd!
Ne kvótát láss, vagy rím híjára less,
a szívet halld, s a ritmusát keresd!
Szeresd, kik itt kínlódnak semmiért:
Ne sajnáld tőlük az ingyen babért.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Egy kritikus emlékkönyvébe”



Szóljon hozzá!



Archívum

Facebook