Hetedhéthatár | Esti utcákon

Szépirodalom - vers

Esti utcákon

 

nincsenek szavak
miket kimondva
megkönnyebbülök
nincs isten
aki feloldozzon
terheim alól
csak a tevékeny hallgatás
önmagunkba temetkezés
szép szertartás
a vonuló idő előtt
tisztelgünk a semminek
lobogók énekelnek
hülyeségeket

 

a szerelem elrejtve
nem emlékszem semmire
előttem állok
belőlem írjátok
amit hisztek rólam
együtt sosem ettünk
szeretni látni ki akar
szívünkben üledék
most mindent kirakok eléd

 

ki vagyok
hogy magamban higgyek
tollat fejszék helyére
képzelem
hogy van még mák
a tetvek között
markomban tartani
ami elveszett
és meg sem volt
magam előtt járkálni
esti utcákon
hideg emészti bánatom
ti vajon belenéztetek-e már
az utcalámpák arcába

 

ott akarok elaludni
ahol fényük hozzátok ér

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Esti utcákon”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások