szóhalmazaim
puritán fénypászmák mögött
vibráló árnyékok sora
lelkem üzeni eszemnek
merre van otthona
ha mégis
megragadja képzeleted
ne keress katarzist
bennük csupáncsak én vagyok
Lao-ce rég halott
homlokbarázdáim mögött
tengernyi érzelem
hullámzik vadul
de ritkán mos partra
olyasféle hordalékot
mely fölött érdemes időzni
lehajolni hozzá
körbejárni
megtapogatni
talán csodálni kissé
majd
mint díszes kagylóhéjat
virtuális almáriumba zárni
elővenni néha
míg meg nem fakul az emlék
el nem halkul az akkordok sora
később lomtárba vetni
így
helyet kaphatnak más
hiábavaló kacatok
egyre lassabban forgó
szektorhibás merevlemezünkön
Hozzászólások