Hetedhéthatár | Közös magánügyeink

Szépirodalom - próza

Közös magánügyeink

Az első ajtón szállt fel, fülén a mobillal. Negyvenesen, frissen-fitten.
– Igen, mondd csak nyugodtan, most szálltam fel a buszra, éppen jegyet vásárolok. Persze, hogyne, úgy ahogy mondod…
Közvetlen mögöttem, háttal helyet foglal, és folytatja.
– Képzeld ez a köcsög, beképzelt vadállat letöltötte az összes képemet a fészbúkról, igen az összeset, és most minden nap zavar, keres…hogy mennyi? ….mit tudom én, vagy ötezer…na ezért hívtalak, ha tudsz segíteni….igen, tudom, rajta voltam olyan társkeresős oldalakon, meg másokan, de azért mégis…át kellene állítani, és te ezt megtudod csinálni…Nem igaz? Igen, a fiam is ért hozzá, de őt azért ezzel nem szeretném…
Közben felszáll egy kisgyermekes anyuka is. Közvetlen mellettem a másik oldalon foglal helyet. A fél év körüli kisfiú nagyon aktív. Ugrál anyja ölében, és mondja a magáét:
– ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…ÁÁÁÁIIIIÁÁÁÁ…ÉÉÉÉÉÉÉÉ…- közben a szájába próbálja tömni a kis öklét, arcán széttörli a csorgó nyálát.
– Akkor megbízhatok benned? Megcsinálod nekem? Minél hamarabb, tudod azon tartom a kapcsolatot a barátnőimmel, meg minden…
– ÁÁÁÁÁ…ÁÁÁÁIIIIÁÁÁÁ…
– Te megtudod szerkeszteni, átküldöd nekem, és én majd kiposztolom…tudtam én, hogy számíthatok rád. De ne legyen túl nagy, mert azt nem tudom előhívni az okos telcsin!
– ÁÁÁÁÁÁÁ…ÉÉÉÉ – így a baba.
– Köszönöm, Drágám. Ne hogy már az a f.szkalap kikezdhessen velem! Nem vagyok én olyan nő, kurva. Persze, hogyne…majd meghálálom neked.
Leszálláshoz készülődök. Látom a baba megnyugodott, anyuci odaadta neki a cumiját.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Közös magánügyeink”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

Legutóbbi hozzászólások