egy-egy végig nem vitt gondolat
mint gyatra metamorfózis
kószál gyakorta fejünkben
ködben úszó képként
vágyak hosszú sorát generálja
lelkünk
megfejthetetlen rezonanciái
hosszú amplitúdójú hullámként
lustán áradnak elménk fövenyére
partra mosva mélybe vetett titkaink
lerágott vázait
megannyi verssor vibrál bennünk
elnyomja saját dalunk akkordjait
divatos formákat követve
belesimul a szürke tömegbe
nem hallatszik egyéni hang
ne hagyd
senkitől megrontani álmaid
mi másnak kijelölt útja
számodra nem hoz megváltást
ne vágyj koloratúrszoprán szerepre
ha hangod pince mélyéből szóló bariton
e
világnak rád is szüksége van
most talán még nem tiéd a főszerep
darabod zenéjét még komponálja sorsod
hidd el
eljön a te időd is egyszer
megszűnnek majd áthallásaid
kiállhatsz a világot jelentő deszkákra
néked tapsol mind ki egyéni hangra vágyik
Hozzászólások