Az idő magába roskadt kürtő
perceket csak a semmibe küldő
A kontúrokat kéz rajzolta tán
egy kis semmiből a lét hajnalán
Elébb gondolat majd a fejlemény
a már tapintható majd erre fény
fent sok csillag lent kószáló bogár
a céltalan vonal grafitkopár
Egy fűszálon hintázik a harmat.
Fénytöréses remény benne hallgat
egyszer összeadják amit tudnak
szivárványt indítanak majd útnak
Hozzászólások