éjjel vadak alszanak a szívemben
reggel felkelek és láncra verem őket
mielőtt elmegyek hazulról
és hallgatok
az iskolában feltűnő csönd
ahogy állok a folyosón
kint meg nem tud magával mit kezdeni
a szabadság
zavartan babrál
a műholdadások hullámhosszaival
te megint otthon felejtetted
magadból azt aki vagy
elkávéztad hajnali kettőkor
egy félig kész festmény felett
s most értetlenül nézel
miközben valaki mást
éppen betanítanak
hogy te legyél belőle végül
amikor rám néztél hajdanán
a tenger még hullámzott a szemedben
de gátak gátlások és gátlástalanok
boldogok és boldogtalanok
állták útját tekintetednek
én pedig egyre kutatom
hová lett a tenger
talán benned újra
önmagára ismer
és kiöntenek majd a tajtékos napok
Hozzászólások