’Az emlékezetben a helyén maradtak a tárgyak’,
pontosan úgy, ahogy ott hagytam – új tulajdonosának.
Nem ott hagytam, legyek pontosabb!
Kilakoltattak,udvarra dobálták holmijaimat,
egy ’Kapu bezár! Kulcs elvét’-szerződés értelmében.
Az ügyvédnők egyike szerint jogos, azonban kárvallott
vagyok. „- Na, mit fáj úgy a nagyszülői ház!
Nem is szerette annyira, nem ügyelte rendjét,
az ingóság azé, akié! – ezért lett végül minden szanaszét.”
Hogy meglopták itt is, ott is, amott is,
alig maradt valami, csak mi magánál –
bennem épek és készen hagyattak a tárgyak!
Csak az otthoni táj mozdult ki, s
jobbára a személyek mindenütt kihasználtak.
Volt ilyen? Nem egyszer, de mindig. Rá se ránts!
Ez a világtörténelem kereke! Itt ládd,
a nemzetiségi Kárpát-tájon.
Nincs jogorvoslat. Kaphatsz fűhöz, fához…
Kiírjuk a rémmese sablonos menetére a beteljesítő
megszokott fordulatot: Vége (Bevégeztetett!)
Tedd szívedre a kezed és légy őszinte:
Megérte ráállni mások tanácsára?
Mondd csak, megérte?
Világ Magyarsága, 2012. április 5.
Hozzászólások