Beihingen felett
a mezőn
virgonc szél szalad végig
és a zöldellő fiatal kukoricák
szinte földig hajolnak
eső csepereg
s ahogy áttűz a nap az egymást gyűrő
felhők között
hirtelen olyan színe lesz mindennek
mint a vízfestékkel festett
iskolai rajzaimnak
elmosódott házak girbegurba fák
pálcikaemberek mindenütt
suhogó mélykék az ég
örvénylőn zöldell a mező
ahogy az elsüllyedt Atlantiszok
emlékeit hajtja benne a szél
a rajz tetején pedig
ott ülök én is a dombon
ebben furcsa éteri fényben
Beihingen felett
Beihingen, 2008. október 15.
Hozzászólások