Szösszenetek Facebookon innen és túl
Mr. Bean
Délután fát hasogatok. Az idei tuskók kétszer-háromszor is nagyobbak a szokásosnál, pár perc munka után úgy érzem, be kellene vonulnom az utcafrontról az udvarunk mélyére, hogy ott folytassam a favágást, mivel nem akarom az egész utcánkat könnyed, szombat esti szórakoztatásban részesíteni. Az unokaöcsém ezt látva meg is kérdi:
– Hogy-hogy itt bent csinálod?
– Nem akarom nevetségessé tenni magam a szomszédok előtt – mondom én.
– Attól még nem nevetséges valaki, ha dolgozik – mondja nagyon bölcsen ő.
– Még nem láttál engem fát hasogatni – mondom még bölcsebben én.
Csak a szemléltetés végett: mond valakinek az a név valamit, hogy Mr. Bean? Igen? Na, akkor meg kell őt szorozni kettővel, plusz egy balta.
Na, ez vagyok én.
Smink
Hűvös reggel Pécsbányán. A bányató felett párafelhő lebeg, olyan, mint egy ügyes smink: eltakarja a meddőhányót, egész vadregényes hangulata van a környéknek, majdnem szép. Úgy tűnik, egy öreg, randa bányató is szép akar lenni ezekben a napokban.
Találkozásom Magdi anyussal
Pécs, Uránváros, esik az eső. Esernyőt keresve térek be a frissen megnyílt diszkontüzletbe. A bejáratnál lufikapu, az ünnepélyes megnyitó maradványai, futkározó gyerekek, az átlagnál több vásárló. Bent nyüzsgés, láz, az üzlet buzgó birtokbavétele. A pénztártól nem messze, egy szerencsekerék mellett ül Magdi anyus. Személyesen ő. Gubbaszt, fáradtan mered maga elé, az arcáról ez olvasható le: mi a francot keresek itt a szakadó esőben, egy pécsi külvárosban?!
Elmegyek mellette, elnyel a bolt mélye. Miután nem találtam olyan esernyőt, amit kerestem, el akarom hagyni az üzletet, ám ekkor jön a jelenés egy idős néni személyében. Rohan be az üzletbe, szemében tűz, lelkesedés, rajongás, majd feldönt engem. Már messziről áradozik: Most hallottam, hogy itt van, hát jöttem, ahogy tudtam, Magdikám!
Ekkor kíváncsi leszek. Visszalépek az üzletbe, megállok a közeli polcnál, látszat turkálok: félszemmel a nénit figyelem, ahogy sietve odajárul Magdi anyus színe elé. Hogy van?, kérdi tőle, már rég láttuk. Magdi anyusnak azonnal felragyog az arca: köszönöm szépen, jól vagyok, mondja, közben feláll, üdvözli a nénit, puszi, puszi, hosszú ölelés. Nagyon hiányzik, mondja a néni. Köszönöm, nagyon kedves, mondja Magdi anyus. Lelkes cseverészésbe kezdenek, ekkor pont olyanok, mint a régi barátnők, akik hosszú évek után találkoznak újra.
Odakint szakad az eső. Esernyőt keresek.
Hozzászólások