(Leukipposz, az ókori görög)
Fényévektől a kis földi méterig,
ahol a lét csupán kopott gönc, kabát,
érezni igazán mégis létezik:
amikor a nincs kitölti önmagát.
A parazita VAN mindig kérkedik,
ősrobbanásnak hiteti rőf sarát.
Amíg a mérhetetlent nem mérhetik,
elemében búvik meg bölcs és galád.
Semmi szegélyén él egy vén lókupás,
szívében Hellasz, fejében jó tudás,
mögötte a végtelen – örök egész.
Látja, mi az , mi tovább nem osztható,
minden csoda már magában rothadó.
Hamis, csak bevonja mágikus penész.
(Műveiből nem maradt fenn SEMMI)
Végtelen átlóján versciklusból
Hozzászólások