– De akkor ki irányít közvetlenül az E–2-n? Kiből áll a kormány, vannak-e miniszterek, önkormányzatok?
– Nincsenek. Sem adóhivatal, sem rendőrség, sem börtönök. Bizony, még dolgozni sem kell, ha nem akarsz – somolygott édesapám.
– Oltári! Egyre jobban tetszik nekem ez a parkocska. Csak az örök világosság ne fényeskedne minekünk. Tudniillik alig tudok tőle aludni – tettem hozzá magyarázóan. – Azonfelül itt lenne az örök tavasz kérdése. Valahogy, Isten bocsássa meg bűnömet, eddig még ezt sem bírtam megszokni.
– De Krisztián, mit kell azon megszokni? Netalán változtassuk télre, nyárra, vagy találjunk ki helyette egy teljesen új évszakot?
– Nem á, jó nekem a régi négy évszak is. De akkor is négy, nem egy, mert varietas delectat: a változatosság gyönyörködtet.
– Milyen igazad van! Tudod, mit? Tárcsázd máris az Úristent, és kérd meg szépen, állítsa vissza sürgősen az évszakokat az E–2-n!
– Haragszol? Bocsáss meg, csak egy apró ötlet volt, egyébként sem tőled függ, milyen évszak, illetve sötétség vagy világosság van idebent.
– Még szerencse, hogy tőled sem, különben valóban négy évszak, hideg, meleg, sötétség és világosság váltogatná egymást a bolygónkon. Más ötlet, megjegyzés? Nem óhajtod például… Mit is? Visszaállítani a keserűséget, bánatot, ami a Földön és űrhajón egyaránt annyiszor megmérgezte a lelkünket? – csipkelődött aránylag szelíden, nehogy véletlenül is megbántson.
– Bá-na-tot? Hát itt bánat sincs?
– Magától értetődik.
– Az anyj …! Bocsánat, de akkor hogy lehettek boldogok?
– Ne viccelj, nem hallottad, mit mondtam? Az Édenben híre-hamva sincs a szenvedésnek, bánatnak.
– Hallottam, de pont emiatt nem lehettek boldogok, ugyanis az öröm és a bánat szimbiózisban élnek egymással. Ja, senki sem lehet vidám mindaddig, amíg nem érez szomorúságot előtte, és fordítva: csak úgy érezhetünk bánatot, ha megtapasztaljuk az örömet is időnként.
– Nekem magyarázod? Egyedül azt felejted el, hogy ez itt az Édenkert, ahol nem mindig emberi mértékkel mérik a dolgokat.
– Ergo minden rendben, elégedett vagy.
– Én igen, nagyon is – erősítette meg édesapám olyan hangon és arckifejezéssel, ahogy a robotok szoktak beszélni.
(Következő rész: jövő vasárnap)
Hozzászólások