A séta Pécs főterén,
vagy az árnyas fák alatt
ugyanaz, mint az álom;
a szíved végül meghasad.
A szürke biciklizárak,
a Lakatos fal egyre megy;
látod, szerelmem, a világon
minden egyszer tönkremegy.
Lehunyod majd Te is
a szent szempilláidat,
de akkor már, akkor
késő lesz a pirkadat.
Koporsód is már készen áll,
csak épp én fekszem bele,
mellettem pedig Te állsz,
kezed mint Pilátus keze.
Hozzászólások