Társszerző: Bandi András
Az Interneten szörfözők már indulás előtt, itthonról jól tudták, hogy esős, hűvös idő, 18–20 fokos hőmérséklet vár reánk. Brüsszel a már megszokott arcát mutatta, ha nem esett, akkor fújt a szél, avagy mindkettő együtt. Azért, néha, ha rövid időre is, kisütött a nap, és ilyenkor, mintegy varázsütésre megteltek az utcák, terek sétálókkal, helyiekkel és külföldiekkel. A Grand Place, mint mindig, gyönyörű, éjjel vagy nappal, télen-nyáron, tele van élettel. Most épp egy popkoncert színpadja díszelgett egyik sarkában. (Sajnos az esti koncertet elmosta az eső). A világ szinte minden nemzetének fiai és lányai pedig, még éjszakai fél tizenegykor is nappali fényben élvezik az élet apró örömeit.
A vidéki újságírók számára szervezett „fejtágítóra” egy húszfős magyarországi csapat verbuválódott. Legtöbben a Ferihegyi repülőtéren ismertük meg egymást, amikor találkoztunk az írott és elektronikus média munkatársaival.
A magyar újságíró-delegáció
Az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatósága arra vállalkozott, hogy az „Európa Fővárosában” történő események „boszorkánykonyhájába” nyerjünk egy rövid, de annál érdekesebb betekintést, mi is, a végeken élő újságírók, azzal a nem titkolt céllal, hogy a tapasztalatainkat osszuk meg a nagyobb közönséggel. Immár az első előadás kezdetén kiderült, hogy legtöbbünk a törvényhozás menetét, annak lépcsőfokait, a hozzá rendelt intézményrendszert elég vázlatosan ismeri. Talán mindnyájunk számára érdekes lehet, vajon hol dőlnek el a kis hazánkat is érintő kérdések, mennyire van befolyásunk ezek kialakításában, ne adj Isten, azok megvétózásában.
A több mint 490 milliós népességgel büszkélkedő Európai Unió mára már egy meghatározó politikai és gazdasági hatalommá nőtte ki magát. Egy, a méretében és a tagállamok színességében ennyire heterogén szervezet vezetése nem kis feladatot ró a Brüsszelben, Strasbourgban és Luxemburgban dolgozó „eurokratákra”. Mit lát mindebből a közember? Pár filmkockát a 785 fős Parlamentről, ahol a képviselők 7 párt színeiben ülnek, és épp az aktuális ügyekről döntenek, vagy netalán-tán egy-két mondatot az adott témáért felelős biztos nyilatkozatából. Ámde, mindaddig, amíg a döntés megszületik, egy hosszú és bonyolult folyamat zajlik a „kulisszák mögött”. A jogalkotás feladata a Tanácsra és az Európai Parlamentre közösen hárul. Egy döntés mindaddig nem lehet kötelező erejű, amíg ez a két intézmény egyet nem ért. A Tanácsban a tagállamok kormányainak képviselői ülnek. Minden Tanácsülésen 27 fő van jelen, minden tagállamból egy miniszter. Egy miniszternek azonban több szavazata is van, Magyarországnak például 12. A döntések minősített többséggel (a 255 szavazat, vagyis 74%, ami az Unió népességének legalább 62%-át takarja), vagy egyhangú elfogadással születnek. Mivel nehéz a többséget összehozni, a Tanácsban a tagállamok gyakran „adok-kapokat” játszanak. Az egyik szívességből megszavazza a másik számára fontos döntést, legközelebb pedig a másik tesz az elsőnek szívességet.
Az Európai Bizottságot a 27 fős biztosi testület alkotja, Magyarországot Kovács László adóügyi biztos képviseli. Mögöttük mintegy 20 000 tisztviselő és 37 főigazgatóság áll. Az EB jogszabályjavaslatokat vagy irányelvjavaslatokat hozhat, illetve módosítást kezdeményezhet. Minden ilyen kezdeményezést az Alapszerződési cikkelyekhez kell kötni, majd egy hatástanulmány elkészítése után, azt „pénzesíteni” kell. Ha a Bizottsági javaslatra a Tanács és a Parlament is rábólint, hatályba léphet az uniós jogszabály. Ezután a tagországok nemzeti parlamentjükben az irányelv alapján hozzák meg a jogszabályokat, melynek végrehajtását a Bizottság ellenőrzi.
Az Uniónak mindezeken kívül még két intézménye működik, az Európai Számvevőszék és a Bíróság. Emellett pedig sok más uniós szerv (Régiók Bizottsága, Európai Központi Bank, stb.) és ügynökség (Alapjogi Ügynökség, Európai Űrügynökség, stb.) segíti az EU működését.
A munkálatok során több ezer szakértőt, tolmácsot, fordítót alkalmaznak külsősként.
Első olvasatra kicsit bonyolultnak és költségesnek tűnik ez a szervezeti rendszer, felmerülhet a kérdés bennünk, nem volna-e érdemes némiképp egyszerűsíteni a folyamatokat. Dehogyisnem! Volt és van is rá törekvés, azonban nem ritkán a lakosság hiányos ismeretei miatt nehéz az előrehaladás. A Lisszaboni szerződés, mely részben az átláthatóságot, az ügymenetek folyamatának egyszerűsítését célozta volna meg, a tudatlanságon bukott el Írországban – a nem kellően informált társadalmat néhány hangos szószóló könnyen tudta befolyásolni, előidézve azt, hogy a folyamatok kedvező alakulása megakadjon. Dr. Kallianos Theodoros, a Fordítási Főigazgatóság munkatársa elmondta: amíg a NATO-nak 2, az ENSZ-nek 6, addig az EU-nak 23 hivatalos nyelve van. Így, miközben sok EU-polgár a tagországok kvázi „nemzeti önállóságát” félti, a bürokrácia egyre nagyobb méreteket ölt, csökkentve ezzel a hatékonyságot, lassítva a globális kihívásokra való gyors reagálást. Fontos a társadalom tájékoztatása az EU működéséről, aktuális ügyeiről, hiszen a szükséges ismeretanyag nélkül nemhogy nehezen érezzük magunkénak a „kék alapon 12 arany csillag országát”, inkább elutasítóak leszünk az egésszel szemben.
Kiemelt cél a folyamatok egyszerűsítése, az átláthatóság biztosítása. Legfőképpen azért, hogy az EU kellően tudjon felelni a világgazdaság kihívásaira, az Unión kívül zajló folyamatokra megfelelően reagáljon. Kovács László több példával illusztrálta azokat a kérdéseket, melyeket mi, EU-polgárok, első hallásra indifferensnek gondolhatnánk, azonban korántsem azok.
Kovács László előadása
A EU energiaellátása 50%-ban importfüggő, energiaszükségletünk jelentékeny részét többek között az Ukrajnán át Oroszországból érkező kőolaj és földgáz fedezi, így nyilvánvaló elemi érdekünk, hogy az orosz-ukrán viszony kiegyensúlyozott legyen. A globális felmelegedés 10 éve tudományos kérdés volt, mára napi politikai kérdéssé vált. A széndioxid-kibocsátás szintén nem egy-egy régió problémája, globális összefogásra van szükség az ügyben. Nem mehetünk el a harmadik világban történő események mellett sem, hiszen például egy afrikai regionális válság menekültáradatot indíthat el, maga után vonhatja a nemzetközi bűnözés, a terrorizmus kiterjedését kontinensünkre.
Hatalmas gondot jelent a hamisított és veszélyes termékek EU-ba történő beáramlása. Például a különféle ruházati termék-utánzatok elsősorban gazdasági jellegű problémákat jelentenek, de a hamisított élelmiszerek, gyógyszerek emberéleteket is követelhetnek. A témával külön főigazgatóság foglalkozik; Jürgen Vogelsang a veszélyes termékekről, illetve az ellenük való küzdelemről tartott tájékoztatást az újságíró-delegáció számára. Az Európai Bizottság törekszik arra, hogy a különféle termékekre egységes standardokat, mérőszámokat alkalmazzanak a tagországok. Azonban a kockázatok és a hibákkal szembeni „ingerküszöbök” tagországonként különbözőek lehetnek, legyen szó egészségügyi, vagy lélektani, viselkedésbeli különbségekről. Fontos cél a tagországonként ma még eltérő szabályok összehangolása, a fogyasztók megvédése a meglepetésektől.
Az EU tagországait jelképező zászlók az Európai Bizottság épülete előtt
A határok nélküli Európában meglévő egységes piac számos új kihívást jelent mindannyiunk számára. Amit mi is érzékelhetünk, az többek között az árcsökkenés a távközlésben, a repülőjegyek áraiban. A pénzügyi szolgáltatások elérhetővé váltak, akár otthonról vásárolhatunk termékeket és szolgáltatásokat. Szabadon lehet külföldön munkát vállalni. A piac decentralizált és hálózat-alapú, jól kommunikált. Azonban a hatalmasra növekedett „piactér” veszélyeket is rejt magában, ahogy láthattuk fentebb – így a fogyasztóvédelem szerepe még fontosabb, mint korábban.
Azonban ismét meg kell állnunk egy-két gondolat erejéig. Tény, hogy rengeteg szolgáltatás elérhető, olcsón, kedvezően, szinte azonnal, de sajnos nem mindenki számára. Az EU-polgárok jelentős hányada még nem rendelkezik kellő jártassággal ahhoz, hogy a lehetőségeket kihasználja, eligazodjon az információtengerben. A tudatlanság sokszor a vállalkozókedv hiányával is párosul, így sokan egy helyben toporognak, pedig lenne képességük és lehetőségük rá, hogy többet elérjenek, megvalósítsák vágyaikat. A Kommunikációs Főigazgatóság feladata éppen az, hogy különböző eszközökkel, eltérő információs csatornákon keresztül tájékoztassa a lakosságot az EU aktuális ügyei mellett a mindenki számára rendelkezésre álló lehetőségekről. Így többek között hozzáférhetőek a különféle információs kiadványok; a megyeszékhelyeken működő Europe Direct irodákban dolgozó munkatársak személyesen adnak tájékoztatást az EU-val kapcsolatos kérdésekről, lehetőségekről. Az europa.eu címen elérhető Európa Portál naprakész ismerettárat kínál, a napjainkban oly népszerű videoújságírás jó példája a YouTube „európai aloldala”, a EUTube. A közeljövő EU-kommunikációjának nagy kihívása a 2009. június 4–7. közötti Európai Parlamenti választások előkészítése, a ma még közömbös EU-választópolgárok meggyőzése a részvétel fontosságáról.
A rövid brüsszeli tréning alkalmával meggyőződhettünk arról, hogy összességében milyen hihetetlenül sok részfeladatból áll a rendszer működtetése, azonban a legfontosabb az, hogy ez nem egy „gépezet”, melyet „odafentről” ismeretlen személyek működtetnek, hanem mi magunk, közel ötszázmillió EU-polgár alakítjuk közösen, magunk számára. Vegyünk részt benne aktívan, az EU mindannyiunk közös, nagy játszótere. Határok nélkül.
(Komlós Attila felvételei)
Hozzászólások