négylyukú magas dúccal röptető
fehér pigmentált fej nyakgallér
száll a gyermekkor vörös háztető
vele a padlás ládafia réztallér
indás fáit öleli a paperdő
fanyar fintorral lógnak vadkörték
galambraj emlék váratlan tör elő
röptüket vércse idők megtörték
szomjukat oltják piócás tónál
zanzásodik gödreivel a kurtág
gipsz mária szorítja kisdedét
nincs már aki színét újrafesse
talán nem is érdekli hogy fess-e
a tegnap csak kifújt üres tojáshéj
Hozzászólások