Harmat Péternek
egykor belátta minden tévedéseit
a pörgettyű magától forgott és nem dőlt el sose
az oroszlán örült a kifutónak
és senki sem kérdezte honnét esik az eső
most alaktalan pacák csókolóznak a menetrendben
sakkbábuk ugrálnak ki az ablakon
és az utcán egyhelyben száguldozik
egy céltudatos műanyag borospohár
ha szádhoz ér megszökik néhány molekulád
elhalványulsz mint szimfónia a túl nagy teremben
és sétálni kezdesz a mozgólépcsőn
ne kapkodj hát sáros lábú paloták után
fogadd el önmagadként néhány ismeretlen albérlődet
a hanghordozást bízd a tengerekre
kacsints lelkeddel minden irányba
fürödj szerelmed emlékeinek szomorú szépségében
aludj együtt nappal pihenő csillagokkal
és akkor megmerítkezik benned
egy mezítelen élőlény őszinte látomás
Hozzászólások