Betérdepelt az ősz a kertbe.
Eleinte nem gondolta komolyan,
nem időzött hosszasan, épp csak megsimogatta a lombokat,
megfésülte a borzas fűszálak éleit,
úgy tervezte, továbbáll.
Meg is tette volna,
ha nem szólal meg az a dallam…
Rögtön felfigyelt rá.
Megtorpant és csak hallgatta,
amint csellóhangon libbennek a falevelek.
Lenyűgözte ez a kép.
Csak állt és figyelt.
Megrendítő muzsikájukban moccanatlan maradt.
Meghatódottan tekintett körbe.
Ez volt a leglágyabb eső, mely valaha áztatott kerti fákat.
Hozzászólások