Belépve távoztál is
reményeim közül.
Utánad maradt a vágy,
azután meg az űr.
A Rendhez kell a Káosz,
amiből kitisztul.
A mocsok tőled bennem
tisztasággá hígul.
Metsző élesen látok,
a lét oly világos.
Semmi sincs egyedül, csak
az ember magányos.
Én a tiszta ég alatt
csak sejtem, hol vagyok.
Bár segítenél abban,
hogy mit is akarok.
Te vagy a legszebb abban,
hogy nem vagy itt velem.
Biztos távolban alszol
emlékezetemben.
Gyerek vagy, s visszavittél,
ahonnét érkezett
a szépítő képzelés,
s a szelíd szeretet.
Hozzászólások