Hetedhéthatár | Amikor hallgat az Isten

Szépirodalom - vers

Amikor hallgat az Isten

 

amit senki nem tudhat
azt senki nem értheti meg
minden mindegy egyveleg
fájdalmam az én fájdalmam
az én tudásom az én tudásom
koporsóm életem és sírom
ma betemetem
holnap újra kiásom
meghalni egyszer testben
bármikor meglehet
meghalni egy testben
többször a művészet
testetlen gyásza repeszt
szét belülről mindent
többször meghalni egy testben
úgy hogy nem akad el lélegzet
tovább létezve érdemben
napok helyett vétkeket
számolni maga a végítélet
amikor Ő már hallgat siket
és végül nem bocsátotta meg

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Amikor hallgat az Isten”


  1. Hátborzongató, mint maga a halál víziója.
    Tetszik a vers egyéni hangvétele, a lélegzetelállító hangulatfestés.

    Klára

    Hozzászóló: Kamarás Klára | 2017. november 10., 15:33

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés