Hetedhéthatár | A végtelenség csodái

Szépirodalom - vers

A végtelenség csodái

 

Piciben és nagyban, szívben és az agyban
visszatükröződik a táguló világ.
Tudja, hogy mikor nyíljon lányka és virág,
s lelked is rezdül, ha öröm ér, vagy baj van.

 

Hangyaléttel merengsz késő alkonyatban,
tudva, űrből nézve enyésznek a viták,
hol a galaxisok is csak fénylő csigák,
s ősi üstököslángokat hűt jégpaplan.

 

Tán szem, drágakő, netán katicabogár,
vagy az Idő kacsint, ez a vén csapodár?
A felhő is a Végtelenből egy darab,
az éj csillaghálóján, lám, most fennakad

 

megannyi elveszettnek hitt emlék-bozon,
pedig már egyre ritkábban álmodozom.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “A végtelenség csodái”


  1. Gratulálok tartalmas,elgondolkodtató szonettedhez!
    Üdvözlettel:
    Klára

    Hozzászóló: Kamarás Klára | 2017. november 14., 07:17

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés