Lazarev Oleg | Elégett cigaretta

Szépirodalom - vers

Elégett cigaretta

 

Innen nem hallom már a város zaját
Lassan nem hallom már egyáltalán
Amikor Bükk felé veszem az irányt
Néha migrénként hallom még talán
De nem lesz az több mint délibáb

 

Távoli illúziója régmúlt ifjabb éveknek
Úgy szerettem legalább amennyire reméltem
Hogy soha nem lesz vége ennek
Persze ahogy az ember szokott tévedtem
Ideje menni újra és újra tovább

 

Széchényi könyvtár 3D-ben és a Szabadság-híd
Látlak párszor talán ebben az életben még
János-hegy a messzeségből magához hív

 

Belém kóstol az ősz hűs szelével harap
Bár látom s érzem magamon a nyarat
Zöld levele továbbra is az ágakon marad
Meg a „Kalóz-kastély” a citadella alatt
Orionom képe az erkélyemről örökké látlak

 

Emlékszem rá is, akivel oly sokat néztem
Éveken át szerettem és hittem
A semmibe távolba vele együtt néztem
Végül szertefoszlott füstje ó jaj nekem
Elégett cigaretta az egész fránya életem.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Elégett cigaretta”


  1. Örülök, hogy visszatértél közénk. Verseid szomorúak, mély érzelműek, gyönyörűek. Érettek. Maiak.

    Hozzászóló: Bandi András | 2017. november 17., 15:43
    • Szia András! Jómagam is örülök, hogy itt lehetek virtuálisan és ott voltam személyesen nem oly régen és találkoztunk újra. Köszönöm, örülök, hogy tetszik. Satuba préselve a lelkem sír, a kezem pedig tollat ragad és ír. Olykor csak úgy hívom önmagam, hogy a fájdalom költője…

      Hozzászóló: Oleg | 2017. november 23., 07:43

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés