Messze jársz már,
hamiskás mosolyod
másokat vigasztal.
Vérszín borod fölött
tétován merengve
múltat igézel a mára.
Ki tolmácsolja majd,
mit üzennek nekünk
az apró mohácsi boltok?
Ki szelídít szerényen,
versből szőtt mesékkel,
gombszemű gyermekhadat?
Nem kapunk több leckét
versről, emberségből,
karszéked üresen marad.
Hozzászólások