Hetedhéthatár | A mesebolt

Szépirodalom - próza

A mesebolt

 

A mesebolt a város legutolsó utcájának legvégén áll, közvetlen az erdőszélen. Nem sokan járnak arra, és akik mégis megfordulnak ott, sose veszik észre ezt a soktornyú, ódon épületet, mert azt hét fenyő rejti el. Én is csak véletlenül vetődtem abba az utcába, és véletlenül láttam meg a házat, és rajta a cirádás feliratot:

Mesebolt

Nagyon elcsodálkoztam, mert ilyet még nem láttam, de ha már itt vagyok, gondoltam, benézek ide. Nagyon kíváncsi voltam, mit lehet itt kapni.

Az öreg ajtó nyikorogva nyílt ki, és bent, a boltban polcok sorakoztak, ameddig a szem ellátott, a polcokon pedig padlótól a mennyezetig színes papírdobozok tarkálltak. Láttam még egy pultot is, a pulton pénztárgépet, és a pénztárgép mögött egy hórihorgas, hegyes bajszú eladó nézett rám várakozón. A sipkájának csúcsa majdnem megkarcolta az üzlet plafonját.

– Mivel szolgálhatok, uram? – kérdezte.

– Nem tudom. Még sose voltam meseboltban.

– Akkor az lesz a legjobb, ha körbevezetem, aztán majd eldönti, mit vásárol. Jöjjön, nagyon sok mesénk van ám!

Ezzel kilépett a pult mögül, karon ragadott és elindultunk a bolt mélyére vezető szűk, kacskaringós folyosókon keresztül. Mindenhol csak polcokat láttam, a polcokon pedig tarka dobozokat. Beléptünk egy szobába, ahol csak sötét dobozok álltak a polcokon.

– Nézze, uram, itt vannak a rémmesék, a kísértethistóriák. Akkor belőlük egyet? – kérdezte az eladó, miközben egy denevér repült el a fejünk felett. Rémülten húztam be a nyakamat, miközben a fejemet ráztam.

Továbbmentünk, és újabb folyosó következett, ami egy világos szobába vezetett, ahol rózsaszín dobozok vettek minket körül. Csupa csipke volt mindenütt. Itt kislányoknak való tündérmeséket lehetett kapni, amelyek toronyszobákról, királyfikról, átkot megtörő csókokról szóltak. Itt se találtam magamnak kedvemre valót, ezért aztán egyre beljebb mentünk a mesebolt útvesztőjében.

A következő szoba nagyon tarka volt, a dobozokon mindenféle bohócok fintorogtak. Itt voltak a vidám mesék, a ravasz legényekről, pórul járt rosszemberekről szólók. De itt sem találtam semmit: innen is továbbálltunk.

Így mentünk végig a mesebolton, egyik szobáról a másikra, a hórihorgas vezetőm fel-fel bontott egy-egy dobozt. Sok mesét láttam: moderneket, régieket, fiúknak valót, kalózosat, lányoknak valót, állatosat, boszorkákról szólót, de nem találtam kedvemre valót.

– Ne csüggedjen, uram! – mondta ekkor az eladó. – Tudom, mi a megoldás. Jöjjön!

Ekkor egy hosszú folyosón mentünk végig, ami egy aprócska szobába vezetett.

– Nézzen körül, uram, itt olyan meséink vannak, amiket saját maga rakhat össze.

– Összeszerelhető mesék?! – csodálkoztam.

– Bizony, ám! Itt megveszi az alkatrészeket, és otthon egy olyan mesét rakhat össze, amilyet csak szeretne. Tudok adni használati útmutatót is, ha kell.

Nagyon megtetszett ez a gondolat, és mindjárt vettem is egy csipetnyi izgalmat, némi csillagfényt meg holdsugarat, egy zacskó gyereknevetést, fenyvessusogást, patakcsörgedezést, néhány eldugott kincset, pár happy endet, derék királyfiakat, szende királylányokat, ravasz parasztlegényeket és egy doboz szerelmet.

Mikor a két nagy szatyorral a kezemben hazaértem, mindezt kiborítottam az asztalomra és nekiálltam egy mesét összerakni. Épp most végeztem az egyikkel.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “A mesebolt”


  1. Sanyikám! Ez nagyon aranyos, gratulálok!

    Hozzászóló: Tátrai S. Miklós | 2017. november 23., 10:54
  2. Köszönöm szépen! 🙂

    Hozzászóló: Smelka Sándor | 2017. december 1., 17:58

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com