Beengedtelek
Télikabátként élek.
Tudtam, egyszer megtalálsz.
Beengedtelek legbelülre, hogy szétnézz.
Barna tekinteted árnyán,
hűvös pillantásod szele elborított reménnyel,
… édes, mézes fájdalom.
Háromszor szerettem beléd.
Emlékkabátok erdejében jelen vagyok és várom,
hogy újra legyél,
hisz, a két karom az otthonod…
Holnap már nincsen semmi sem,
csak ma van örökké, kedvesem…
Úgy halok meg, ahogy születtem.
Neked mosolygok.
Hozzászólások