5 Mrd 536
Újabban azon morfondírozom, van-e valami értelme ennek a keltezésnek. Először is szűkszavú, vagyis időn kívül semmi másra nem utal. Másodszor: túl sokféle dátum van, és ezek egy része már nem is korszerű. A fenti dátum például a Terra 144 időszámítását tükrözi. De másképp számították az időt a Földön, már amennyiben még létezett, és másképp datálják itt, az E–2-ön. Diktáljam be ezt a naplómba? Inkább nem, jobb lesz helyette egy szöveges cím, ami csak többet mond egy dátumnál. Szuper, akkor start! Legyen a mai fejezet címe… Megvan!:
Paradicsom a Paradicsomban
Hogy mit kell ezen érteni? Egy olyan Paradicsomot, mely hajszálra hasonlít a bibliai Édenre, ahol Ádám és Éva élt mindaddig, amíg a kígyó biztatására ettek a tiltott gyümölcsből. Képzeljünk el egy nagy kiterjedésű, buja növényzettel borított ligetet tele állattal és 
meztelenül járkáló emberrel. A kert közepén kristálytiszta folyó, mely a kerten kívül négyfelé ágazik. A földön mindenütt rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, pontosan úgy, ahogy Ezékiel próféta (28, 13) leírta. Modern létesítményt: villákat, sátorokat, úszómedencéket nem észleltem.
– Ez sem csúf hely, behajtunk? – olvastam el a bejárat előtti táblán a NUDISBURG nevet.
– Ide? – Eszembe sincs – húzta el a száját édesapám. – Tudod, hogy mi, űrmigránsok, nem kultiváljuk a nudizmust.
– Tudom, pedig naturalia non sunt turpia: a természetes dolgok nem rútak.
– Kinek rút, kinek nem. Tovább megyünk, és kész.
– Jó, de előbb pihenjünk. Látod ott azt a folyócskát? Fürödjünk egyet, aztán folytathatjuk az utunkat.
Ebbe már belement, főként azért, mert senki sem fürdött a folyóban. Egyelőre, aztán egyszerre négy nudisburginak is kedve támadt fürödni.
– Dicsértessék! Turisták vagytok? – eveztem egy vörös hajú sellőhöz.
– Nem, itt lakunk.
– Ebben a ligetben?
– Ja, mi ebben a különös?
– Semmi, csak úgy kérdeztem. Azért még mindig komfortosabb, mint majmok közt egy ketrecben. Merthogy hallottam én ilyen sztorit is.
Erre nem felelt, csak tetőtől talpig megnézett magának.
– Itt mindenki csórén jár?
– Magától értetődik.
– Éjjel-nappal? Bocs, elfelejtettem, hogy itt nincs éjjel. Aztán hol laktok, mert kalyibákon kívül mást nem láttam.
– Kalyibák?
– Ahol laktok, mint az indiánok, vagy bizonyos bennszülött törzsek Afrikában.
– Én inkább Ádámot és Évát mondanék – jegyezte meg csendesen.
Már a számon volt, hogy felkérjem, mutassa meg a falu nagyságú kert további részét is, amikor odaúszott a társához, és többé figyelemre sem méltatott. Megsértődött, vagy csak a fejemmel nem tud megbarátkozni a kicsike? Ki tudja! Ezek a nők, úgy látszik, égen-földön egyformák. Itt is ugyanúgy diszkriminálnak, unatkoznak, duzzognak, mint bárhol másutt a világon. Nők? Mindenki, egyszóval Istenen kívül senki sem hibátlan. Ja, még itt az Édenkertben sem, aminek nyilván rengeteg a hátránya, viszont valljuk be őszintén, hibák nélkül elég unalmas lenne az életünk. No, azért jobban esett volna, ha a kicsike inkább a lelkemet, tudásomat, mint a testalkatomat teszteli.
– Pazar ez a víz, de ha már itt vagyunk, bumlizzunk egyet a telepen is, ha van kedved.
– Nincs, de a kedvedért, egye fene, bumlizzunk.
(Következő rész: jövő vasárnap)
Hozzászólások