Hetedhéthatár | A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 22. rész

Szépirodalom - próza

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 22. rész

 

5 Mrd 536

Újabban azon morfondírozom, van-e valami értelme ennek a keltezésnek. Először is szűkszavú, vagyis időn kívül semmi másra nem utal. Másodszor: túl sokféle dátum van, és ezek egy része már nem is korszerű. A fenti dátum például a Terra 144 időszámítását tükrözi. De másképp számították az időt a Földön, már amennyiben még létezett, és másképp datálják itt, az E–2-ön. Diktáljam be ezt a naplómba? Inkább nem, jobb lesz helyette egy szöveges cím, ami csak többet mond egy dátumnál. Szuper, akkor start! Legyen a mai fejezet címe… Megvan!:

Paradicsom a Paradicsomban

Hogy mit kell ezen érteni? Egy olyan Paradicsomot, mely hajszálra hasonlít a bibliai Édenre, ahol Ádám és Éva élt mindaddig, amíg a kígyó biztatására ettek a tiltott gyümölcsből. Képzeljünk el egy nagy kiterjedésű, buja növényzettel borított ligetet tele állattal és meztelenül járkáló emberrel. A kert közepén kristálytiszta folyó, mely a kerten kívül négyfelé ágazik. A földön mindenütt rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, pontosan úgy, ahogy Ezékiel próféta (28, 13) leírta. Modern létesítményt: villákat, sátorokat, úszómedencéket nem észleltem.

– Ez sem csúf hely, behajtunk? – olvastam el a bejárat előtti táblán a NUDISBURG nevet.

– Ide? – Eszembe sincs – húzta el a száját édesapám. – Tudod, hogy mi, űrmigránsok, nem kultiváljuk a nudizmust.

– Tudom, pedig naturalia non sunt turpia: a természetes dolgok nem rútak.

– Kinek rút, kinek nem. Tovább megyünk, és kész.

– Jó, de előbb pihenjünk. Látod ott azt a folyócskát? Fürödjünk egyet, aztán folytathatjuk az utunkat.

Ebbe már belement, főként azért, mert senki sem fürdött a folyóban. Egyelőre, aztán egyszerre négy nudisburginak is kedve támadt fürödni.

– Dicsértessék! Turisták vagytok? – eveztem egy vörös hajú sellőhöz.

– Nem, itt lakunk.

– Ebben a ligetben?

– Ja, mi ebben a különös?

– Semmi, csak úgy kérdeztem. Azért még mindig komfortosabb, mint majmok közt egy ketrecben. Merthogy hallottam én ilyen sztorit is.

Erre nem felelt, csak tetőtől talpig megnézett magának.

– Itt mindenki csórén jár?

– Magától értetődik.

– Éjjel-nappal? Bocs, elfelejtettem, hogy itt nincs éjjel. Aztán hol laktok, mert kalyibákon kívül mást nem láttam.

– Kalyibák?

– Ahol laktok, mint az indiánok, vagy bizonyos bennszülött törzsek Afrikában.

– Én inkább Ádámot és Évát mondanék – jegyezte meg csendesen.

Már a számon volt, hogy felkérjem, mutassa meg a falu nagyságú kert további részét is, amikor odaúszott a társához, és többé figyelemre sem méltatott. Megsértődött, vagy csak a fejemmel nem tud megbarátkozni a kicsike? Ki tudja! Ezek a nők, úgy látszik, égen-földön egyformák. Itt is ugyanúgy diszkriminálnak, unatkoznak, duzzognak, mint bárhol másutt a világon. Nők? Mindenki, egyszóval Istenen kívül senki sem hibátlan. Ja, még itt az Édenkertben sem, aminek nyilván rengeteg a hátránya, viszont valljuk be őszintén, hibák nélkül elég unalmas lenne az életünk. No, azért jobban esett volna, ha a kicsike inkább a lelkemet, tudásomat, mint a testalkatomat teszteli.

– Pazar ez a víz, de ha már itt vagyunk, bumlizzunk egyet a telepen is, ha van kedved.

– Nincs, de a kedvedért, egye fene, bumlizzunk.

(Következő rész: jövő vasárnap)

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 22. rész”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés