az erdőn
kezembe vettem a hold ragyogását
és agancsom nőtt
ha rád gondoltam
jeges patakok égtek
amerre mentem
s már túlsó partjukon
láttam a füzeket hajladozni
most látlak először igazán
lángoló kagyló öledben
kitárva karjaid kecsesen
ezüsttel futtatott holdmadár vagy
és napba szálló gyöngybagoly
nem reked meg semmi
átesve szögletes gömbbé deformált
látómeződ belsejében
mégis lehajolsz néha
és a tóba ejtesz
egy kisdarab elhallgatást
fává varázsol
minden érintés
harmadnapra kihajt minden ujjad
és száraz virágszirommal
takarod sebeit
a tétovázónak
a hercegek gyerekek maradnak előtted
de meghat téged a benned rejlő vadállat
akkor összefekszik
az est a hajnallal
és meddő csillogás marad
kebledre kulcsolt kezed alatt
aztán megfürdesz magadban
s meztelenül dolgozol tovább
mint az itt hagyott angyalok
mégis ártatlan maradsz
mert azt keresed
hogy hol vétkezel
Hozzászólások