Hetedhéthatár | Az „elmúthúszév”

Asztaltársaság

Az „elmúthúszév”

Előrebocsájtom, hogy a szösszenetem címét a mai politikusoktól kölcsönöztem, jó lehet azt is mondani „loptam”, de mentségemre legyen mondva, hogy csak tanulok a nagyoktól. Lehet, egy kicsit sántít is a hasonlat, hiszen közülük még egyik sem érte meg (hála Istennek!) azt a kegyelmi állapotot, hogy ennyi ideig fennmaradjon. Egyszóval, kijelenthetem, hogy mi már túléltünk minden változást, rendszereket, kormányokat, sikeres és kevésbé sikeres Pillanatembereket.

Emlékszem, a kezdetekkor, Kati mesélte, hogy a Héthatár indításakor egyik újságíró kollégája megkérdezte tőle: „És most ti melyik oldalra álltok?” „Egyik oldalra sem” – jött az egyértelmű válasz. A kolléga értetlenül nézett rá. „És akkor ki adja a pénzt?” Ő nem érthette, hogy ez a lap, magazin nem a pénzről szól, hanem egy lelkes közösségről.

És hogy kerültem én a „képbe”?

Nem voltam már akkor sem csikó, túl voltam pár csalódáson, a sajtó világában már megkaptam a nekem kijáró pofonokat. Kissé megkeseredetten érkeztem az Iparosba, az első találkozóra Szigi és Káplár Laci ajánlatával a tarsolyomban. A „Nagy Öregek” szeretettel és megértéssel fogadtak. Befogadtak. Biztattak. Segítettek. Jó volt közöttük lenni

Aztán teltek-múltak az évek, újabb és újabb arcok simultak bele a Héthatár arcképcsarnokába, másokat pedig fájó szívvel fekete keretes képpel bocsájtottunk el az „égi szerkesztőségbe”. Egy azonban biztos, mindig, minden korban sikerült megújulnunk, talpra állnunk. Mindig volt egy segítő kéz, ami túllendített a felmerült nehézségeken.

Elrepült a húsz év, és mi „tapasztaltabbak” lettünk, semmiképp sem öregebbek. Nézem az összegyűjtött fotó-tablókat, és önkéntelenül kiszakad belőlem: „Milyen fiatalok voltunk!” Székelyföldön jártamkor egy csinos pincérlánnyal beszélgetve, korban hozzá közel álló fiaimmal dicsekedtem, és közben egy szó erejéig megemlítettem, hogy én meg csak napról-napra öregszem. És ekkor ő kimondott egy nagy igazságot: „Nem, mi nem öregszünk, csak az idő töltődik!”

Tehát, mit mondhatnék? Fel a fejjel, a húsz év a legszebb ifjú kor. Egy újság életében is!

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Az „elmúthúszév””



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com