Varga Bea – írói nevén On Sai – a Könyvmolyképző Kiadó írója.
Főleg sci-fi műfajú regényei jelentek meg a kiadó Aranypöttyös sorozatában, de novelláskötet és egy fantasy-ifjúsági romantikus regényt is olvashatnak tőle az érdeklődők.
Az utóbbi regény kapcsán, ami az Apa, randizhatok egy lovaggal? címet kapta, tettem fel néhány kérdést az írónőnek.
Fogadjátok szeretettel!
Alexa: A kötet elején a lányodnak ajánlod a regényt. Esetleg volt, hogy besegített egy kicsit Mia Anne karakterében?
On Sai: A lányom évek óta mesél nekem a Százvilág univerzumáról, ahol mágusok kapukat nyitnak különböző bolygók között. Az Apa, randizhatok egy lovaggal? könyvet neki írtam, és remélem, egyszer megírja nekem ő is a sajátját. Mia Anne karakterébe nem segített bele, bár a szereplő miatta kapta a nevét, ő ugyanis Mária Anna, és innen lett a Mia Anne.
A.: Nagyon kíváncsi vagyok: eddig csak AP besorolású könyveid voltak: most miért döntöttél mégis az ifjúsági mellett?
O. S.: Minden gyerekemnek szeretnék írni egy regényt, részben ez az oka a váltásnak. A másik ok, hogy kicsit unom a sci-fit, és új világokra evezek. Szeretem a fantasyt, bár azt érzem, hogy jóval nehezebb egyedi világot megalkotni benne, mint sci-fi terén. A lovagos könyvem igazából nem egyedi, csak érdekesen összepakoltam a sablonokat és megcsavartam.
A.: Nem járunk se űrben, se más bolygón, csak egy „álomvilágban”. Te gyerekként szerettél volna átkerülni az álmaidba?
O. S.: Nem. Már gyerekként is színes álmaim voltak, afféle éber álmok, ahol szereplőket mozgattam, de én magam sohasem szerepeltem ezekben az álmokban, eszembe sem jutott. Ha igazi álmom van, akkor az hamar kiröppen a fejemből. Ezek inkább repülések, bolyongások, vagy épp menekülések.
A.: Kósza és a lovagok… Edward és a vámpírok helyett. Hogy-hogy egy ennyire hétköznapi „fantasy hőst” választottál?
Varga Bea, azaz On Sai írónő
O. S.: Kedvelem a lovagokat és a középkori költészetet. De a vicces feldolgozásokat is, mint Merlin kalandjai vagy a Lovagregény film. Egyik kedvenc kamaszkori könyvem a Kereszteshadjárat farmerban. Ott egy srác kerül át, és elmagyarázza a nulla fogalmát, meg a betegségeket.
A.: Amon… ő volt az a karakter, akit nem tudtam igazán utálni, de szeretni sem. Hiányzott a regényből az apa-lánya kapcsolat számomra. Okkal döntöttél így?
O. S.: Ez egy másfajta apa-lánya kapcsolat volt. Azt próbáltam megmutatni, hogy néha a másik szeret, csak máshogyan, és nem értjük a jeleit. Amon nagyon szereti a lányát, és a maga módján iszonyúan figyelmes, a zsebpénzt átszámolja forintra, aggódik a kémiajegy miatt, meleg bébiszittert akar, és próbál odafigyelni az olyan szükségletekre is, mint az ölelés, még akkor is, ha nem érti.
A.: Kell egy Bó. Te magad milyen kapcsolatban vagy a lovakkal?
O. S.: Elméleti kapcsolatban. Lenyűgöznek a lovak, szeretem nézni őket. De minden állattól megtartom a kétlépésnyi távolságot, és ha odajön hozzám, csak akkor barátkozunk.
A.: A történet egyik fontos helyszíne a Mondocon. Te jártál már ott, mint résztvevő, milyen élményeid vannak?
O. S.: Mély nyomott tett rám. Nagyon megszerettem azt a nyüzsgést, és életérzést, ami ott jelen van. Teljesen spontán módon adódott, hogy mivel előadóként meghívtak, és pont akkoriban írtam a könyvet, így óhatatlanul belekerült az élmény.
A.: Bevallom, a regény végén már a körmömet rágtam, és rimánkodtam, hogy legyen még egy és még egy fejezet… Élvezed, hogy a nagy csattanó után is húzod az olvasó idegeit?
Az írónő és az interjút készítő Kovács Alexa, az ünnepi könyvhéten, Budapesten
O. S.: Ó, nem, én teljesen úrilány vagyok, mindig mindent lezárok. Ha meg nem, ott azért nem, mert szerintem a szereplők „éltek” a könyv előtt, és „élnek” a könyv után is. Csak egy időszakot írok meg a sorsukból, de mindig marad hely annak, hogy az olvasó képzeletben eljátsszon azzal, mit csinál Kósza lovag fél év múlva, vagy épp hogyan alakul a sorsuk a fantasy világban rekedt embereknek.
A.: Hogyan reagálnál, ha egy farmernadrágos srác ellovagolna melletted az utcán?
O. S.: Már történt ilyen. Sajnálnám a srácot, mert a farmer jól kidörzsöli az ember ülepét. Nem véletlen, hogy nem abban lovagolnak.
A.: Mit gondolsz, készülni fog folytatása a regénynek, vagy ez most kivételesen önálló kötet lesz?
O. S.: Az Apa, randizhatok egy lovaggal? -t önálló kötetnek írtam. Később még más egykötetes írást is szeretnék a Vörös pöttyös könyvek közé. Rengeteg a sorozat, és talán jó néha egy befejezett történetet olvasni. Nekem pedig azért jó játék, mert minden könyvben más világot megalkothatok, és ezt imádom. Lenyűgöző dolog fél lábbal egy másik világban élni, és remélem, ezt az örömöt érzi az is, aki olvassa.
Hozzászólások