S. Bálint Mária | Fortuna kereke

Szépirodalom - próza

Fortuna kereke

 

Nagy gonddal, minden lépésre odafigyelve haladt lefele a meredek domboldalon. Nem mintha nem ismerné az utat, hiszen több ezerszer végighaladt már rajta, de most valamiért senkivel sem akart beszélgetni, még ránézni sem. Úgy érezte, minden pillanatban kiszakadhat a szíve a mellkasából. Ez alkalommal nem a szerelmi bánattól, az egészen más. Olyankor minden egyéb rendben lehet az életben, csak a sóvárgott személy távozik. Csak? Az is felborít mindent, akkor is vigyáznod kell életed többi síkjára is, mert ha nem, borul, akár a gyökerétől elválasztott fa.

Most úgy érezte, egész lényét érte támadás. Kétségkívül. Sehol egy erős kapaszkodó körülötte. Ha csak egy biztos pont volna, kimozdítaná… Eh, csak nagy szavak, ma már semmi sem különlegesen fontos.  Az ember körei sem. Ugyan, ki törődne az egyénnel ebben az oroszlán-egér harcban. De mégis! Amikor évekig mész egy számottevő úton, és hirtelen szemtől szembekiabálják veled, hogy helytelenül haladsz rajta, sőt, az irány is rossz, mert lényegében a másik végén van az, amit keresel, akkor fenekestől felfordul benned a várad, amit felépítettél, hogy legyen meg az alap, ahonnan mindent indítasz, ahova mindig visszatérhetsz tudásért, bölcsességért.

Tudata legmélyén már egy ideje ott motoszkált, s ebben a pillanatban engedte kibontakozni magában annak a múltbeli napnak az emlékét, amikor ő tárta ugyanilyen kíméletlenül idős kollégája elé, hogy gyöpös, elavult, profitromboló tudást dédelget görcsösen, dobja már a sutba, ha valóban a haladást akarja szolgálni. Úgy érezte, sőt, tudta, hogy neki van igaza a szakmai vitában, de ezek a bebetonozott öregek nem hagyják szóhoz jutni sem. Még a következő napokban sem enyhült meg vele szemben, pedig látta, hogy az öreg karikás szemekkel megy be az irodába a sok maga igazolását kereső éjszakai munkától.

Lám, hogy elsuhant ez a húsz év az életéből. Alig teljesedett ki a találmánya nyomán beindított gyártási projekt, máris ott áll valaki a gépsor mellett és a termelés új alapokra helyezését szorgalmazza. Egyelőre. Majd követelni fogja, ha lovat adnak alá. Minden lehetséges, ha pénz, paripa, fegyver van. Ha még nincs is, lesz, ha bizonyságot nyer, hogy az új találmány nem csak praktikusabb és gyorsabb valamicskével, hanem sokkal olcsóbb a gyártása is. Ez fontos szempont, a legfontosabb. Csakis úgy éri meg a gyártulajdonosoknak, hiszen az egész gépgyártó gépvonalt ki kell cserélni. Azokat még meg is kell tervezni, sebbel-lobbal le kell gyárttatni. Na, addig van neki élete, mert munkahelye is addig van, amíg azok elkészülnek. Addig hitegetni fogják mindenfélével, de már rámutatnak a hiányosságokra, hogy például újítson, optimalizálja a termelést, hogy több munkadarab készülhessen adott időegység alatt, hogy szervezze meg jobban a kiszállítást, a marketinget…, de ezek már a fuldoklónak nyújtott kapaszkodók, amolyan pótcselekvésféle addig, amíg fel nem vetik az új alapelven működő darabok gyártásának lehetőségét, ha az kifizetődőbb. Azt is csak azért, hogy ambícióját ismerve őbelőle az utolsó cseppnyi erőt is kisajtolják. Annak lenne-e értelme, hogy közben belevesse magát a feje búbjáig a kvantumelmélet, a kvantummechanikai gépek vagy a gravitációs hullámok bugyraiba? Arról ő már lemaradt. Ő ott állt a nap kétharmadában a gyár olajozott működését biztosító kritikus helyeken, teljes munkaerejével a termelés javítását és fokozását szolgálva, nem jutott sem ideje, sem ereje a tudomány zsengéinek tanulmányozására.

Kiégett – szokták mondani az ilyen szerencsétlen flótásokra. Az bizony. A gyár harmadik legfontosabb embere hamarosan csupán egy szerencsétlen flótás lesz, akit félre kell tenni. Nyugdíjba küldeni nem lehet, mint hajdan a nagyapját, mert még csak meg sem közelíti azt az életkort. Valami bődületesen nagy disznóságot fognak kitalálni ellene. Esze kerekei abba az irányba kezdtek kattogni: mi, mikor és hol volt kritikus, mit kellett ravaszsággal elintézni, volt-e annak kockázata, rá lehet-e majd verni valami újkeletű hűtlen kezelés-féle vádat? Egy napon csendben megáll az üzemrendőrség a háta mögött, hirtelen karonfogják, kivezetik és zárolják a számítógépét, a dokumentumait? Nem csupán a munkahely lesz oda ez esetben, hanem az egész élete is. Ő nem élné túl azt a szégyent, neki már most sok! Ahogy az orra elé állt az a kis mitugrász, s amilyen lekezelő arroganciával tárta elé a tényeket, az több mint bántó, az porig alázó.

Hazaérkezett. Fejfájásra hivatkozva azonnal lefeküdt, és programszerűen hánykolódott reggelig. Másnap már hatkor bent volt a gyárban, de eseménytelen volt a nap délig.  Ebéd után – amelyből egy falatot sem tudott lenyelni – hívatta a vezérigazgató: Nos, Izsák, van valami újság? Mikor is optimalizálták utoljára a termelési folyamatot? Nézzen utána, mert a piac túlhaladt rajtunk!

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Fortuna kereke”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés