Lazarev Oleg | art-mozi

Szépirodalom - vers

art-mozi

Ugyanazon téglákat bámulom megint
Az art mozi megkopott falain
Nekem már csak ez maradt
A Velvet Revolver húzza meg a ravaszt
Átnyújtva a kezét a hangfalakon
Pumpáló halántékom újra lüktet
Támad a gondolat és megkerget
Üldözöttje vagyok saját magamnak
Fejjel megyek a nem létező falnak
És élvezem a mámoros magányom
Elmélkedésem az alkímikus aranyom
Hajszolt titkos elem
Homályos a szemem és azt hiszem, hogy tisztán látom
Sebaj az elixírek így lettek valósággá
Hogy hirtelen valaki megálmodta
Lehet hogy tényleg egy vizionált világban élek
De én valóban s nemcsak a neten alkotok s kefélek

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “art-mozi”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés