Nem vagyok bélyeggyűjtő és a bélyegek értékéhez is csak nagyon felületesen értek. Ámde a gyermekkori szenvedély, a gyűjtögetés megmaradt bennem, de csak annyiban, hogy a hozzám érkező postám bélyegeit megnézem és ha jónak vagy különlegesnek látom, akkor azt továbbítom. Továbbadom bélyeggyűjtő ismerőseimnek, akad belőlük Verebélyen is. Talán a rangsorban a legidősebb Pavelka úr, akinek tarsolyában előfordul, vagy akad mindig egy-egy érdekes, s annak okán értékes bélyeg.
Bélyeggyűjtő a volt polgármester-helyettesünk, Peter Vojtek is, ráadásul a magyar bélyegeket is gyűjti. Viszont a legkomolyabb bélyeggyűjtőnek dr. Gyimesi Györgyöt, a szlovákiai magyar vadászírót tartom. Vadásztrófeái és vadászkönyvei mellett bélyegeket is gyűjt. Sosem kérdeztem, hogy hány ezer példányból áll a gyűjteménye, azt viszont tapasztaltam, hogy nem tud elmenni egyetlen bélyeges bolt mellett sem, hogy le ne nyomná ajtajának kilincsét. Egyszer Pozsonyban a Széplak utcai bélyeges boltba nyitottunk be, ami nem messzire van volt lapunk, a Hét szerkesztőségétől. A doktor úr többszöri nógatásra, felszólításra volt csak hajlandó távozni, pedig úgy emlékszem, hogy valamilyen gyűlésre igyekeztünk. Természetesen késtünk, de dr. Gyimesi nem távozott üres kézzel, és ropogós bankókkal fizetett…
A múlt esztendő végén, úgy karácsony előtt Baráth Ferenc barátom lepett meg, kivel egykoron a verebélyi Tesla elektrotechnikai művek beszerzési osztályán dolgoztunk. Ma már Feri is nyugdíjas. Mondom, barátom meglepett. Látogatása alkalmával imígyen szólott:
– Tudsz arról, hogy Mátyás királyról bélyeget adtak ki Szlovákiában?
A kérdés hallatán sok minden átfutott az agyamon, elsősorban az, hogy nem vagyok bélyeggyűjtő, akkor meg miért kellene tudnom, hogy reneszánsz királyunkról bélyeget adtak ki Szlovákiában? Node, az egyenes és nyílt kérdésre válaszolnom kellett. Még mielőtt megszólalhattam volna, Feri folytatta a kérdezést:
– Nem is csodálkozol rajta, hogy bélyeget adtak ki Mátyásról?
– Nézd, nem csodálkozom, hiszen Pozsonyban minden évben királyt, pontosabban „szlovák” királyt koronáznak, mert a magyar királyok mára már „reszlovakizáltak”, azaz szlovákok lettek – válaszoltam kissé humorizálva.
– Felejtsd el a politikát! Ennek a bélyegnek abból a szempontból is nagy jelentősége van, hogy a későbbi királyról készült festmény abban az időben készült, amikor Prágában volt „vendégségben”, azaz Podjebrád György udvarában raboskodott…
– És csak azzal a feltétellel tudott „meglógni” Prágából, engedték szabadon, hogy feleségül vette a cseh király Katicáját – vágtam Feri szavába, miközben a „kamasz” Mátyásról készült festmény alapján nyomtatott bélyeget tette elém.
Akkor aztán komolyabbra terelődtek gondolataim, mert a komolytekintetű, pelyhedző szakállú és bajszú ifjú – még nem király – Mátyás azt sugallta, hogy ne tréfálkozzam vele.
Mire is gondol ilyenkor az ember? Talán arra, hogy mi vezérelhette a piktort, vagy a kép megrendelőjét, hogy a még „gyerekszámba” menő Hunyadi Mátyásról festmény készüljön? Tudták már akkor, hogy a vékonydongájú ifjúból valaha nagy király lesz? Tudták, hogy majd 32 évig uralkodik, és nemcsak kardjával, hanem elméjével is tud magának tekintélyt szerezni? Könyvtárakat, egyetemet fog alapítani és lába előtt fekszik majd Bécs? Biztosan nem tudták, nem ismerhették az előre nem sejthető történelmet. Ám annyi bizonyos, hogy meg voltak győződve arról, hogy abból a „gyerekből” határozottan lesz valaki…
Tovább fűzve a gondolatot, az ember elmereng felette, hogy mi szülhette Mátyás akkora népszerűségét, egy múlt századi – nem éppen örvendeztető – kifejezéssel élve, személyi kultuszát? Mitől lett népszerű az az uralkodó, aki 660 (szóval hatszázhatvan) százalékkal növelte az adókat? Mégis népszerű volt Mátyás, az igazságos. Legendák, mesék születtek cselekedeteiről, hőstetteiről, mert igencsak erős hadserege volt. A fekete sereg katonái rendkívül fegyelmezettek voltak. Mátyás nemcsak a hadseregre költötte az adóbevételét, hanem tudományokra is, lévén maga is művelt ember, tudós…
Mátyás királyról számtalan művészi alkotás készült. Stróbl Alajos szobra, a Mátyás-kút a világ legkiválóbb alkotásai közé tartozik. Egy udvari vadászat jelenetét ábrázolja. Fenn, a vadászruhás király, kezében szerszámíjat tart. Mátyás lábánál hatalmas, elejtett szarvasbika hever. Lejjebb a csatlós, vagy mai szóhasználattal, vadászatvezető kürtjével a vadászat végét jelzi. Mellette a lándzsájára támaszkodó falkanagy pihen, körülötte szimatoló vadászebek, az egyik a patak vizét kortyolja. A kút jobb szélén Szép Ilonka ül, szelíd őzgida simul hozzá. A másik oldalon a híres humanista költőt, Galeotto Marziót láthatjuk karján vadászsólyommal. Egyszóval fantasztikus szobor, érzelmeket keltő látvány a budai várban.
Feltétlenül szólnunk kell Mátyás király szobráról, Holló Barnabás alkotásáról, amely Gömörben, Sajógömör főterén áll. Van egy 1996-ban Budapesten kiadott könyvecském, amelynek címe „Elpusztított emlékműveink”, az utódállamokban elpusztított, megrongált emlékműveket és szobrokat tárja fel. A könyvben azt olvashatjuk, hogy a szobrot megrongálták és eltávolították, további sorsa ismeretlen. Aki az ominózus könyvet olvasván szomorúan sóhajt fel, annak azt mondom, hogy fel a fejjel, ne aggódjon! A szobor Sajógömör főterén sértetlenül és rendületlenül áll. Kibírt két világégést, rendszerváltásokat és soha semmi baja sem történt. A szoborromboló cseh legionáriusok is megkímélték és a szobrokat céltáblának használó szovjet katonák sem bántották, mert a kapájára támaszkodó, fáradt „muzsikot” ki akarná bántani?!
A király kivont karddal, fényes öltözékben nem remek paripán ül, hanem a főurakat megleckéztető, megkapáltató legendabeli Mátyást láthatjuk jobbjában kapával…
Lám-lám, a Mátyás királyról kiadott bélyeg alapján bizony jócskán elkalandoztunk. Ám Mátyás királynak kijár a tisztelet és ne csak évfordulók kapcsán emlékezzünk a reneszánsz, nagy műveltségű királyról, hanem egy bélyeg alapján is találjunk okot a méltatásra, emlékezésre. Ne feledjük a jelszót: Mátyás, az igazságos király!
Hozzászólások