A szó
Annyira veszélyes. Nem is tudják igazán, akik használják, mit is tesznek velük bennünk.
Vagdalkoznak, mint a gyermekek, akik nem ismerik a kést, mit tehet. Játszanak, mint óriás kövekkel az óriáscsecsemők, és a földdel egyenlővé lapítanak velük minket. Vagy levegőbe fújják, mint a szappanbuborékokat, és mérgezett eső hull belőlük ránk. Lengetik, mint a selyemkendőt, széles mozdulattal, miközben beborítják szemünk, megvakítva. Tornyot raknak belőlük, minket befalazva. Nem hagynak ajtónyi rést.
Úgy kellene megtanulni beszélni, mint ahogy járni. Olyan óvatosan. És mikor már megtanultunk úgy kellene járni, beszélni is, mint akik tudják, hogy maguk esnek el, ha nem vigyáznak.
Nem csak a láb, a szó is mi vagyunk.
Hozzászólások