A nő
Immár tudósok, kutatók is állitják, hogy a nő megalkotása nem volt olyan önzetlen, mint ahogy azt a teremtés könyve meséli. Ugyanis nem csupán társat akart állítani ama MINDENHATÓ a férfi mellé, hanem fontos szerepet szánt neki az úgynevezett fizikai halál után is. A mennyben például ő lett az OK s az OKOZAT is egy személyben: a glóriás alkalmazottak rajta szemléltetik a bűnök megszámlálhatatlan vállfaját, melyek miatt a férfinépség színe-java nem juthat be a mennyek országába. A pokolban pincérnőként szolgál a nő Belzebúb csatlósainak, ami nem különbözik túlságosan a földön teljesített háziasszonyi szerepkörétől. Rájöttek ugyanis, hogy ő főzi a legfeketébb és legforróbb kávét.
Plágium
Megfigyeltem, hogy egy idő után nem akart eltűnni arcmásom a tükörből, mintha ráégették volna. Sőt, egyre mozgékonyabbá, mondhatni aktívabbá vált, de inkább a szó negatív értelmében. Szemmel láthatóan gyűrődött ráncokba a homlokom, mély árkok vésődtek az orrtövem két oldalán s „befolytak” az áll alá, a szemem gyakran könnyezett, mintha valaki kegyetlenül facsarná, csak úgy, minden ok nélkül. S a szájam… nos, a szám be nem állt, folyton újabb és újabb mesékkel hozakodott elő arról, hogy milyen szép is lett volna ha… Szóval éjjel-nappal szövegelt, még aludni sem tudtam tőle, míg egyszer egy kialvatlan éjszaka után döntöttem: szét kell zúznom a tükröt. A legundokabbal kezdtem: a szájammal (rögtön elnémult), aztán sorra az arcomra, szememre, homlokomra mértem jól irányozott csapásokat. Mindahányszor megnyikkant valami a szegycsontom alatt, mint mikor rozsdás zárat akar kinyitni az ember, de már nem volt megállás. Végül úgy nézett ki a tükörképem, mint a meggyalázott sírkamrák múmiái. De elkéstem a büntetéssel. A mindvégig hátamnál ólálkodó unokám már arcára másolt jó néhány vonást.
Hozzászólások