– Köszönöm a figyelmeztetést, de én másokkal ellentétben sohasem csipkelődöm – jeleztem burkoltan, hogy méltóztasson rólam már leszállni.
– Én meg a segítséget. Tudod, hogy eddig még egyetlen űrvándor sem keresett fel minket e célból? Vagy felkeresett? – nézett a két barátra.
– Nem, testvér – vágták rá azok faarccal.
– Amúgy hogy érzed magad minálunk? Van-e esetleg valamilyen kérésed neked is? Most rajtad a sor, fordulj hozzánk bizalommal, mert… Mit is mond ezzel kapcsolatban a Biblia?
– Aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. Mt (7:7-8) – szavalták a páterek ismét egyszerre.
– Kösz a lehetőséget, de nem szeretnék tovább zavarni. Volna ugyan még néhány problémám, de ezek már olyan intimek, melyeket legfeljebb egy papnak mernék meggyónni.
– Nekem nem? Jól van, kis ember. Valószínűleg nem nyertem el a bizalmad. Kár, mert ellentétben veled, én kifejezetten kedvellek – meredt az elnök a fejemre, mintha meg akarná vakarni.
– Én is, testvér, én is, leszámítva a kis ember és űrmigráns megszólítást, elvégre van nekem, kérlek tisztelettel, becsületes nevem is. Annyit azért még kérdeznék, vannak-e a Paradicsomban egyesületek, pártok stb.?
– Még csak ez hiányzik! – kiáltott fel a városfő. – Csak nem akarsz alapítani egyet nálunk is?
– Miért ne akarnék! Persze ha tilos, az megint más tészta.
– Nem tilos. De minek neked párt, amikor mindenkinek egyetlen célja van: Istent dicsőíteni és szolgálni. Ezt a szerepet azonban tökéletesen betöltik a különböző felekezetek, vallások.
– Ezt igen, de mi legyen azokkal, akik eltérnek a kánontól, és Isten helyett inkább a tudomány szolgálatába lépnének? Mert ilyenekkel is kell ám számolni, miután Ádám révén te is, én is, egyszóval mindnyájan ettünk a tudás fájáról.
Nem számoltam tízig, hozzányúltam egy tabuhoz. Meg is bántam azonnal. Hogy feledkezhettem meg egy percre is, hogy Szent Mihály első emberével beszélek, aki ha akarja, úgy kivág az Édenből, hogy egyenest a Terra 144-ig repülök. Az elnök arca megkeményedett.
– Eltérni a kánontól? Képtelenség: mindaz, ami nem hitből van, bűn, és hit nélkül erkölcsös, igaz élet sincs. A tudomány kétségtelenül szép dolog, de csak addig, amíg elismeri Isten mindenhatóságát. Úgy ám, kis ember, a kettő úgy kapcsolódik egymásba, mint egyik láncszem a másikba. Szerencsére az Édenben nincsenek ateista tudósok, akik logikusnak tűnő, valójában hamis elvekkel szédítenének bennünket, nem szólva az Antikrisztusról, Sátánról, úgyhogy felvilágosítanál végre konkrétan, mi a csudában sántikálsz?
– Rosszban biztos nem, erről kezeskedem. Mindössze arról volna szó, hogy létrehoznám az SZGP-ét, azaz Szabad Gondolkozók Pártját, melynek programja, ha itt-ott el is térne a kánontól, végső soron mégiscsak az emberi haladás ügyét szolgálná – mentegetődztem félszegen.
– Még konkrétabban?
– Olyan pártról álmodom, mely nem tekinti abszolút etalonnak önmagát, nincsenek tabutémái, és minden zsén nélkül értelmezhetjük például ezt a jézusi tanítást. Idézem: „Az ember Fény természetű, Bűntelen, Szépséges, Tiszta és Szabad, testbe zárt isteni Fény!” Vagy: „Ne térdelj le Atyám előtt. Milyen volna, ha haza mennél, és apád előtt letérdelnél ?” Folytassam? „Ti is tudtok gyógyítani, ahogyan én, csak ébresszétek fel a bennetek lévő Fényt, és adjátok át azt a gyógyulni vágyónak!”
Az elnök és szerzetesei szeme összevillant.
– Jézus szerint.
– Az Apokrif iratok szerint.
– Vagy úgy?! Aztán mondd, az Apokrif iratok szerint ki teremtette a világot?
– Arról nem olvastam.
– Szerinted?
– Hogy kérdezhetsz tőlem ilyesmit! Természetesen a Teremtő, ezért is hívják Teremtőnek.
– Nem a semmiből lett, és válik végül megint csak semmivé, ahogy a tudósok állítják?
Nem siettem el a választ, gondolkoztam, magam sem értem, mi okból.
– Szóval így állunk. Szegény ember, úgy látom, téged is elkábított a tudomány. De egyet se félj, olyan akolba kerülsz ezúttal, ahol bőven lesz alkalmad megismerni az igazak igazát – aprított vissza az asztalhoz, és megnyomta azt a bizonyos billentyűt. – Vigyétek a városi kolostorba, hadd mutassák meg neki, hol lakik az Úristen – utasította a berohanó biztonságiakat.
– De elnök úr, testvérek, mi ez az erőszak! Noli me tangere: ne nyúljatok hozzám, hiszen semmi rosszat nem tettem.
– Még nem, annál inkább magadnak. Csakhogy mi megvédünk magadtól is, ne izgulj!
– Telefonálhatok az apámnak? – tapogatóztam a kommunikátorom után.
– Viszontlátásra! Jó tanulást! – vette ki kezemből szelíden a telefont, és nagyot cuppantott a fejemre. – Mmmm, imádom ezt a kis kopaszt!
(Következő rész: jövő vasárnap)
Hozzászólások