vézna kis kabátban álldogált a téren
hideg volt
néha fejet hajtott egy-egy járókelőnek
mintha fontos volna
fontos
nem ismerte már ezt a szót
máshol jártak gondolatai
fülbe súgva hallotta valakitől
hogy eljön ő
hogy itt lesz
megaggott fésűje után kotorászott
hogy rendbe szedje fázós fürtjeit
szeretne találkozni vele
sokat gondol rá mostanában
csak ez a bűz ne volna
még mindig érzi
a többiek azt mondták hozzá lehet szokni
mások érzik ő nem fogja
ezt mondták
micsoda hazugság
ő még két év után is undorodik
a hideg már nem izgatja
a káromkodás sem zavarja
már nem is hallja
a köpködés beépült szokásai közé
de ez a bűz
micsoda tömeg
mindenki őt várja
izgatottan lökdösődnek
ha egy apró rés akadna az neki már elég
azon képes volna átfurakodni
lám
ez az asszony sem tud közelebb kerülni
kedvesen néz rá
karjában tartja a kisbabáját
nem engedik
nekik sem jutott hely
neki sem
amikor még öltönyben járt
és nyakkendőben
és illatos volt
és tehetős
barátkoztak vele
most csak félrehúzódnak
a szegénységnek rothadásszaga van
ő biztosan értené
ő érti
ő tudja hogy jutott idáig
a nő még mindig itt a kisbabával
fáznak
a gyerek sír
egyre nagyobb a lökdösődés
kiáltoznak
tán megérkezett
jó lett volna látni
már nincs rá esély
erre sincs esély
eloldalogna
egész szorosan áll a fiatalasszony mellett
a kisbaba őt nézi
mosolyog
még sosem látott
ilyen átható tekintetű gyermeket
Hozzászólások