Hetedhéthatár | Meghallani a jót

Szépirodalom - vers

Meghallani a jót

 

A költészet ott kezdődik, ahol
már nem keresed magadban a szót,
vagy aki szívből csak neked dalol,
anyóban a lánykát, lányban az anyót.

 

A költészet ott kezdődik, ahol
nem kell leírnod, milyen az égbolt,
hisz mindenki fölé egy ég hajol,
csak elhitetni, hogy mindez szép volt.

 

A költészet ott kezdődik, ahol
üzenetet hordoz minden illat,
és hol a lélek ha űrbe szagol,
minden kétely ott semmivé sikkad.

 

A költészet ott kezdődik, ahol
a harag az harag, nemcsak látszat,
s az igazság nem magában dacol,
mert a törvény kisembert kijátszhat.

 

A költészet ott kezdődik, ahol
nem hazudik a hitves szerelmet,
valódi hév, mi este átkarol,
és nem úgy viszonzod, mint kegyelmet.

 

A költészet ott kezdődik, ahol
a versben nem remegnek a szavak,
rag vagy jelző senkit meg nem zsarol,
s leírják azt is, amit nem szabad.

 

A költészet ott kezdődik, ahol
ha leírsz valamit, az a valód,
s szíved, nyelved, mondatot úgy tagol,
hogy abból már meghallani a jót!

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Meghallani a jót”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés