Tisztaság, szegénység, engedelmesség
Arról, amiről most beszélek, tulajdonképp már jó fél éve lezajlott, beszélni azonban a mai napig sem beszélhettem. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert… De ne vágjunk a dolgok elébe. Majd a maga idejében ez is kiderül. Ott hagytam abba, hogy elvették a kommunikátorom, ezután bevágtak egy autóba, és meg sem álltunk a kolostorig. A négyszög alakú épület a város szélén sötétlett. Miután többször jártam erre, egyből ráismertem a komor, titokzatos rendházra. Tehát itt akarják kimosni az agyamat. Bocs, ez erős volt. Mondjuk úgy, ahogy az elnök úr: megtanítani, hol lakik az Úristen.
– Isten hozott a kolostorban! – üdvözölt a sasorrú, szúrós szemű házfőnök. – Hát te vagy az a híres pártvezér.
– Ismerjük egymást? Szó, mi szó elég gyorsan leadják errefelé a drótokat. Így azt is tudjátok, hogy senkinek sem ártottam, és jogtalanul hoztak ebbe a börtönbe.
– Kolostorba, ahol rövidesen magad is szerzetesként dicsérheted a Jóistent – javított ki szemrehányóan. – Azért vigyázzunk egy kicsit a szavakkal, testvérem.
– De hát én nem akarok szerzetes lenni, soha nem is akartam, úgyhogy tisztelettel kérlek, engedjetek elmenni – pislogtam az ajtó felé riadtan.
– Sajnos nem tehetem, engedelmeskednünk kell a Városi Tanácsnak, aki szigorúan meghagyta, hogy normális édenkerti polgárt faragjunk belőled.
– Hogyhogy normálist? Én nem vagyok az? Vagy ha mégsem, tanítsatok, neveljetek bármivé, csak nem ebben a bör…, rendházban.
– De irtózol a rendháztól. Pedig olyan élményt, lehetőséget, melynek során megtalálod az Úristent, biztosítalak, egyetlen világi közösség, még kevésbé párt sem képes nyújtani. Párt? Micsoda ostobaság! Itt a legújabb jelölted – adott át ezután a novíciusmesternek. – Mutasd meg neki a kolostort, és légy a segítségére, hogy beilleszkedjen a kolostori életbe.
– Én meg azt kérem, értesítsétek a szüleim, és magyarázzátok meg nekik is, miért akartok szerzetest faragni belőlem!
– Gyere! – ráncigált ki a mester a szobából. – Hogy mersz te így beszélni egy apáttal?
– Miért, nincs igazam? Igenis, már követelem, kérlek, nem, most értesítsétek azonnal apámat, anyámat.
– Halkabban, az Isten szerelmére, halkabban, itt a falnak is füle van – ijedezett a hozzám hasonló filigrán termetű fráter, páter vagy hogy nevezik itt ezeket.
– Nahát, ilyen érdekes hely ez a kolostor! De még ha száz füle is van, olyasmit kértem, amihez nincs jogom?
– Dehogy nincs, nyugodj meg, de ebben a rendházban az atya parancsol, ami minden jogot felülír, és ha ő valamire nemet vagy igent mond, arra mi csak áment mondhatunk – vezetett ki egy árkádsoros, négyszög alakú folyósóra. – Ez a kerengő. Itt szoktak a testvérek séta közben meditálni. A folyosóról, fent nyílnak a lakószobák, lent a közös helyiségek, mint: imaterem (oratorium), ebédlő (refrectorium), konyha (coquina), könyvtár (bibliotheca), társalgó (parlatorium), melegedő (calefactorium), betegszoba (cella infirmorum), káptalanterem… Untatlak?
– Te mit gondolsz?
– Menjünk, nézzünk be egyikbe-másikba! Kezdjük talán ezzel a parkkal itt előttünk! Érzed ezt a mennyei illatot?
Megnéztük a parkot is. Gyönyörködve sétáltam a szakszerűen gondozott hárs, platán, libanoni cédrus, petúnia, rózsák és számtalan más, sosem látott növény közt. Valamennyire értettem a növényekhez, hiszen a Terra 144-en magam is termesztettem ilyesmit.
– Gyógynövények nincsenek?
– Minek? Az Édenben senki sem beteg, Krisztián. Nem hasznosabbak ezeknél a konyhakerti növények?
– De, biztosan, csakhogy én nem látok itt egyet sem.
– Mert azokat a kolostor falain kívül termesztjük, mellé szőlőt, búzát, kukoricát… Van itt minden: műhelyek, pékség és persze malom is, így aztán semmiben se függünk a várostól.
– Remek – álltam meg egy csodálatos szökőkút előtt. – Majd mindegyiket megnézem, de most inkább lepihennék, úgyhogy vezess, kérlek a dor… dormitóriumba, vagy hogy hívjátok a hálótermeket.
Odavezetett, és öt perc múlva már az ágyamból mustrálgathattam a cellámat. Rendkívül puritán, kb. 4×3 m területű hálófülke volt, az ágy fölött kereszt, azonkívül se fűtőtest, se asztal, tévé, számítógép, semmi, csak az ágy, felette a kereszttel. De hát mit várjon az ember olyan fiúktól, akiknek jelszava a szegénység. Egy előnye azért mégis van: különkecó, így nem kell osztoznom rajta senkivel. Megnéztem az órát: 20 óra, tehát kora este van. Nem kéne még aludnom, viszont mi a francot lehet itt ilyenkor csinálni?
(Következő rész: jövő vasárnap)
Hozzászólások