Szavakat terelget,
szelíd kedves nyájat,
az égnek felelget,
ha eső ver hátat.
Harmatfüvet keres,
hol legelőt választ,
árnyékot, ha heves
nap sugara bágyaszt.
Egy sem fut előre,
nem is marad hátra,
nem kacsint vevőre,
nem gondol a bárdra.
A fürgét dicséri,
biztatja a sántát,
magának kikéri,
ha a gyöngét bántják.
Nélküle szétfutna
gondolatok partja,
terelve jó útra,
reményt összetartja.
Hozzászólások