Erika menyem telefonál, hogy lejön hozzám, fél óra múlva ideér. Gyorsan összerámolok, nyugodt vagyok, legalább nem kell főznöm, mert tegnap rengeteget főztem. Erika csenget, csodálkozom, hogy gyerekkocsival érkezik, hiszen Olivér és Emily már az óvodában vannak. Meglepődésem határtalan, gyönyörű féléves forma kisfiút emel ki a kocsiból, a gyermek gyönyörű és békésen mosolyog a sötétkék overallból. Nézem és gyönyörködök benne, nem merek az előzményekről kérdezni, csupán a nevét szeretném megtudni. E. azt mondja még nem választottak nevet, csak becézik Picurkának, Öcskösnek. József nem tetszik? – kérdezem a menyemtől, dehogynem, válaszol, hiszen kihalófélben levő régi név ez, napjainkban pedig ritka, mint a fehér holló. Még sok érdekes név van köztük a martin is az, majd otthon megbeszélik, mondja a menyem. A névtelen, nyugis unoka pedig egyfolytában mosolyog…
***
Egyik irodalmi folyóirattól verseket kérnek tőlem a téli lapszámba, nagyon örülök, hiszen ritkán kapok ilyen megtisztelő kérést, azonnal hívom is tanítványomat, aki évek óta gépeli lelkiismeretesen, nagy igyekezettel az írásaimat, ám hiába telefonálok, senki sem veszi fel a telefont. Kettős félelem vesz erőt rajta, féltem M-t, remélni szeretném, hogy nincs semmi baja, a másik nagy aggodalmam, hogy nem készül el időre a küldésre szánt anyag. Múlik az idő, kegyetlen gyorsasággal peregnek a napok, sehol semmi és senki, pánikrohamot kapok a fokozódó stressztől, a szomszédom látja mennyire ki vagyok borulva, azt mondja tud egy egyszerű, okos gépet, mikrofonon kell adni az utasítást és a hang hatására robotszerűen gépeli a hallottakat, formázza is magától, igaz hogy borsos ára van, de örülök a hírnek és előre örülök, hogy nem leszek kiszolgáltatott többé, bármennyibe kerül is, megveszem….
***
Helyettesíteni hívnak egy rózsadombi alapítványi iskolába, mert a tanító külföldi tanulmányútra készülődik. Sokat hezitálok, hogy ennyi év kihagyás után vállaljam-e a megbízást. Egyik barátnőm azzal motivál, hogy gazdag szülők gyermekeit kell tanítanom, igazán jól fogok keresni, jobban, mint eddig életemben, nézzem végre a dolog csábító anyagi oldalát. Na jó egy próbanapot eltöltök és csak azután döntöm el, hogy vállalom, vagy nem a feladatot – szerencsémre, mert rettenetesek a gyerekek, meg sem hallják a hangom. Káosz uralkodik az osztályban, röpködnek nyomdafestéket nem tűrő szavak a kis gyermekarcú szörnyetegek szájából, idegenek és ellenszenvesek, néhány haszontalanul eltöltött perc után sarkon fordulok, lehet távozásom észre sem veszik, hiszen nem sok vizet zavartam, menekülök haza, milyen jó hogy nyugdíjas vagyok…
***
Bevásárlóközpontban cirkálok, ajándékokat keresek karácsonyra. Csodálkozom magamon, hogy hirtelen mosdóba kell mennem, besorolódok a várakozók közé, mikor rám kerül a sor, idegen asszonyra bízom a táskáimat nagy gyanútlanul. A mosdóban tör rám az aggodalom, mi lesz ha lelép a holmimmal a nő, de kilépve a folyosóra megkönnyebbülök, mert ott vár rám és adja át az ingóságaimat hiánytalanul.
***
Hozzászólások