Giovanni Hinojosa Navarro (La República, Peru):
– Szentatya, Peruban a politikai osztály megkárosította a népet, korrupciós cselekményekkel és háttérben egyeztetett felmentésekkel. De ugyanezt tette az Egyház néhány tagja is: elég csak a Sodalicio de Vida Cristiana [egy perui alapítású, pápai jogú úgynevezett apostoli élet társasága – a ford.] áldozataira gondolnunk, akik igazságtételre várnak. Önnek mi a válasza erre a két esetre?
Ferenc pápa:
– Értem, nézzük először a korrupció kérdését. Nem tudnék válaszolni arra, hogy történelmileg miként alakult a korrupció, vagy hogy a történelemben mekkora volt a korrupció a világ más térségeiben. Azt tudom, hogy Európa néhány országában nagy a korrupció, néhányban, nem mindegyikben. Igen, Latin-Amerikában sok helyen van a korrupciónak melegágya. Manapság például divatos az Odebrechtről [a legnagyobb latin-amerikai építőipari vállalatról] beszélni. De ez csak egy „lejátszó gomb” [a felszín]. A korrupció eredete…, azt mondanám, hogy az eredendő bűn, amely arra visz téged, hogy…
Egykor írtam egy kis könyvet, nagyon kicsit, melynek a címe: Pecado y corrupción [Bűn és korrupció]; és az üzenete ennek a könyvnek: „a bűnösre igen, a korruptra nem”. Mindnyájan bűnösök vagyunk. Tudom, hogy mindnyájan, akik itt vagyunk – én is követem az akaratomat, és ha jól sejtem, ti is ezt teszitek –, amikor „offside”-on [„lesálláson”, szabálytalan helyen], súlyos bűnben vagyunk: „Tehát »ez« rossz, itt rosszul bántam egy barátommal, vagy loptam, vagy »azt« tettem, vagy drogoztam, de megállok, és igyekszem többé nem tenni. A lényeg az, hogy mind e fölött ott van Isten megbocsátása. Én a bűntől nem félek, a korrupciótól félek, mert a korrupció megrontja testedet-lelkedet; és egy korrupt ember annyira biztos magában, hogy nem tud visszafordulni.
A korrupció olyan, mint a beszippantó mocsár, melyben taposol, próbálsz kimászni, lépsz egyet, és még mélyebbre süllyedsz, mélyebbre, mélyebbre, és már be is szippantott. Ingovány… Az emberi személy elpusztulása. Nem tudom, válaszoltam-e valamennyire, akarsz-e még valamit kérdezni a korrupcióról, aztán áttérek a Sodalicióra is. Nyilvánvalóan egy politikusnak nagy hatalma van. Egy vállalatigazgatónak is nagy hatalma van. A vállalkozó, aki csak a bér felét fizeti ki a munkásoknak, az korrupt, vagy az a háziasszony, aki hozzá van szokva, és azt hiszi, teljesen helyénvaló dolog kizsákmányolni a szobalányokat, akár a fizetéssel, akár a bánásmóddal, az egy korrupt asszony, mert ezt már helyénvalónak tartja.
Egyszer, emlékszem egy beszélgetésre egy emberrel, egy szakemberrel. Elmesélte nekem, hogyan csinálja; fiatal, harminc körül járhatott. Elmondta nekem, hogy a házi alkalmazottakkal, egyáltalán nem nemes módon bánt, és megnevezte, mit tett az alkalmazottakkal. Én azt mondtam neki: „De Ön ezt nem teheti. Ez bűn!” „Atyám – mondta –, ezeket az embereket ne hasonlítsuk hozzám, az ilyeneknek ez való.” És ezt gondolja a szexkereskedő, a rabszolgamunka-kereskedő: a korruptak. Vajon az Egyházban van korrupció? Igen. Vannak korrupciós esetek az Egyházban. Az Egyház történelmében mindig voltak. Mindig voltak, mert egyházi férfiak és nők beléptek a korrupció kelepcéjébe. És ez a téma alkalmat nyújt, hogy áttérjek a Sodalicio esetére.
A Sodalicio egy olyan ember esetével kezdődött, aki úgy, tűnt, hogy nagyon… nagyon erényes, meghalt, de a későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy kettős életet élt. Ez a Sodalicio első esete, amelyet én ismerek. Ez húsz-huszonöt évvel ezelőtt történt, aztán megszületett a feljelentés a visszaélésekről: nemcsak szexuális visszaélésről, hanem az alapító iránti lelkiismeret manipulálásáról is. Az alapító büntetőpere a Szentszékhez került, ott elítélték, nem bocsátották el a Sodalicióból, hanem egyedül él, és egy ember gondoskodik róla… Ő ártatlannak vallja magát az ítéletnél figyelembe vett bizonyítékok ellenében, és fellebbezett az Apostoli Szignatúrához, amely a Vatikán Legfelsőbb Bírósága. A per tehát a fellebbezés fázisában van.
A rendelkezésemre álló adatok szerint [az ítélet] egy hónapon belül megszületik. Egy éve tart a per. Egy hónapon belül megszületik. De mi történt most? Az az ítélet arra indította ennek az embernek más áldozatait, hogy polgári és egyház feljelentést tegyenek. Tehát, ha az Apostoli Szignatúra lezárja ezt az első pert – rá nézve akár kedvezően, akár kedvezőtlenül –, annak már nincs [sok] értelme, mert ez az ember – most már látszik – sokkal súlyosabb dolgokat követett el, amelyekről majd nyilatkozik a bíróság, de több súlyos eset is van, és közbelépett a polgári igazságszolgáltatás, ami ezeknél a bántalmazásos eseteknél mindig helyénvaló, mert ez egy jog. És azt hiszem – már amennyire tudom, de nem vagyok benne túlságosan biztos –, eléggé rosszul áll az alapító szénája.
Másfelől itt nemcsak egyetlen emberrel kapcsolatos helyzetről van szó, történtek egyáltalán nem világos dolgok. Aztán idestova két éve vizitátort küldtem a Sodalicióhoz Tobin bíboros, Newark érseke személyében. Tobin bíboros elvégzi a vizitálást, felfedez olyan dolgokat, amelyeket nem ért, vagy amelyek nem világosak; kinevez két gazdasági ellenőrt, és ez a harmadik visszaélés, amelyben az alapító érintett: a vagyonkezelés. A helyzet tanulmányozása után [Tobin bíboros] a Sodalicio biztosi felügyeletét javasolja. Négy hete érkezett meg a levele, tanulmányoztuk a helyzetet, és két hete biztost neveztem ki. Ez a magyarázata tehát annak, hogy a Szentszék biztosi felügyelet alá vonta a Sodaliciót.
Hasonló az esete – hasonlónak mondanám az új eljárásokban, nem a vádakban – a Krisztus Légiójának [egy pápai jogú szerzetesrend], amelyet annak idején már megoldott XVI. Benedek pápa, aki abban nagyon határozott és nagyon erőskezű volt. Benedek nem tűrte az ilyesmit. Tőle tanultam, hogy én se tűrjem. Nem tudom, válaszoltam-e neked. Tehát a Sodalicio mostani jogi állapota az, hogy „biztosi” felügyelet alatt áll, ugyanakkor folytatódik az apostoli vizitáció.
Hozzászólások