Az egyedüllétben még az is rossz, hogy
nincs senki, akinek megmutathatnám,
milyen szép lett a hajam, amikor végre
eljutok fodrászhoz. Senki se mondja
otthon, hogy jé, észre se vettem!
Vagy éppenséggel: majd megnő újra…
És még olyan sincsen, aki előtt én
illegethetném magamat, hogy nézd,
milyen szép lettem! És erre az illető, aki
ugye nincsen, felnézne a monitorról, és
annyit mondana kedvesen, így: aha!
Megkérdezné még: mit eszünk, mi lesz
ma a vacsora? Aztán reggelre persze
elfekszem, odalesz az új frizura, és ha
valaki meglátná a postán, a boltban,
bárhol, ahová megyek, hát az már
csak a romjaimat tekintheti meg.
Hozzászólások