(p. v. halálhírére)
hiány bolyong most itt az éjben
marcangolva erőm zabálja
elmémből vígan vérem issza
rám telepszik itt a nincsben
talpam tépi és öl a járda
zsibbadnak mind az utcasarkok
üresség leng szédült magányban
feltépett sebek a hangok
már nem tudom hol is találtam
árvaszelíden csak marasztalt
ott a szívnél húsom akarta
s csöndmagam üres maradtam
Hozzászólások