Az emlékezés a berepülő pilóta
zuhanása
a csend tükörgalaxisában.
Mióta tudjuk, hogy az idő
lassan satírozó grafitkása,
azóta
tértelen koordinátákhoz
bójázva keressük
reményeink eltűnt Atlantiszát.
A távol
hiába fénylik: csillagpor. Csak por.
Emlék tükröz
a kutatóra.
A jelen is lassan
a múltba süllyed:
a lehetőség immár
kihalászhatatlan amfora…
Az otthon sziluettje (antológia) 1988
Hozzászólások