Január utolsó szombatján egy emberöltő távolából jelent meg Pécsett Gyermán István hegedűművész, koncertmester zenében, szóban – aki január hónapban lett volna nyolcvanéves. A sors másként alakította életútját: 52 évesen hirtelen lezárult földi léte.
Deák Márta hegedűművésznek, a Pannon Filharmonikusok koncertmesterének ötletéből született az emléknap. Támogatókra talált: a zenekar, a zenekar igazgatója, az egykori tanítványok, barátok és pályatársak, zenetörténész, valamint Gyermán István családja – felesége, Gyermánné Vass Ágnes és gyermeke, Gyermán Júlia – részéről.
Balról jobbra: Gyermán Júlia, Gyermánné Vass Ágnes, Ligeti András és dr. Varga Ildikó
A Kodály Központ adott helyet az esti háromórás koncertnek, előtte dr. Varga Ildikó zenetörténész, énekművész, tanár beszélgetett a családtagokkal, pályatársakkal, tanítványokkal.
Gyermánné Vass Ágnes hegedűművész, a Pannon Filharmonikusok örökös tagja, több mint két évtizeden keresztül volt a zenekar koncertmestere. A kivetítőn lévő feliratra mutatva „Orfeusz volt ő, aki mindent elért a muzsikával” ezt mondta:
– Bár a hegedű hangjával, egész személyiségével hegyeket mozgatott, vadállatokat szelídített, csak engem nem tudott megszelídíteni. Míg ő jóságos férj volt, csodálatos édesapa, addig én rémes feleség. Sokat játszottunk együtt, ez bearanyozta az életünket! Egy szemöldökfelvonásból tudtuk, hogy a másik mit gondol.
Gyermán Júlia hegedűművész tizenéves volt, amikor elvesztette édesapját:
– Megdöbbentő számomra, hogy 45 éves vagyok, és édesapám alig volt idősebb, amikor meghalt. Az emlékezések hatására bennem új kép is kibontakozott most róla. Nagy fa árnyékában nem terem virág, tartja a mondás. Nem könnyű két ilyen ember gyermekének lenni. Apám segített ebben: „amire születtél, az utánad fog kaparni, nem tudsz elmenekülni előle!” Ezzel a megjegyzésével rengeteg kaput kinyitott előttem. Emlékszem, amikor az első udvarlóm megjelent, ő boldogabb volt, mint én! Mondta: járjak nyitott szemmel, hasonlítsak össze mindent, azaz segített elindítani, hogy tudjak tájékozódni a világban.
Gyermán István
Közben a kivetítőn megjelent egy 1988-as felvétel és felhangzott Mozart Esz-dúr Szimfónia Concertante hegedűre, brácsára és zenekarra III. tétele, a különlegességet az adta, hogy a felvételen Gyermánné Vass Ágnes hegedűn, míg Gyermán István brácsán játszott.
Ligeti András világhírű karmester, mint egykori Gyermán-tanítvány érkezett, hogy az emlékeit megossza a hallgatósággal:
– Tizenegy-tizenkét éves voltam, amikor egyszerűen beleszerettem a hegedülésébe. Édesapám után ő volt az a férfi, akit a legjobban szerettem és tiszteltem. Gyermán István egyenlő volt az igaz szóval! Csak az emberi tisztesség volt fontos számára. Egyrészt csodálatos művész volt, másrészt pedig olyan hihetetlen tisztelet áradt belőle a tanítványok iránt, nem számított a korkülönbség. Mindenkiben megtalálta azt, amit lehet benne tisztelni. Ittuk a szavait, mert nála minden összefüggött: technikai-zenei-pedagógiai értelemben. Reggel nyolctól gyakorolt-tanított felváltva. Az ő mérhetetlen embersége egész hegedűs pályafutásomat végigkísérte.
Balassa Sándor gyermekkori barátjának, Gyermán Istvánnak ajánlotta 1964-ben a Hegedűversenyt. Ennek első nyilvános előadása 1989. január 23-án volt. A kivetítőn Gyermán István hegedült, a háttérben Gyermánné Vass Ágnes játszott, a Pécsi Szimfonikus Zenekart Breitner Tamás vezényelte.
Újabb emlékezők érkeztek: Kokas Katalin és Bíró Zsófia, egykori tanítványok.
Dr. Martin Lászlóné Bíró Zsófia hegedűművész arról szólt, hogy Gyermán István a szakma iránti elkötelezettségre tanította őket, és emberségre, minden körülmények között!
– Azt mondta: ha egy nap nem gyakorol valaki, elmegy, ha két nap, az rossz, olyan, mintha nem tisztálkodott volna. „Mi szakmunkások vagyunk, a tudásunkat minden nap csiszolni kell. Ha napi két-három órát nem gyakorlunk, akkor nincs jogunk a takarítóknak se köszönni!” Ha látta rajtunk, hogy valami baj van, akkor segített, az emberi dolgokat meg lehetett vele beszélni. Nagyon gondoskodó volt. Beszélt az egészséges életmódról, miközben láncdohányos volt. Nagyon szeretett főzni, és azt állította, hogy minden muzsikusnak jó szakácsnak kell lennie! Mert az is alkotás! Mit kell beletenni…
A kivetítőn a 11 éves Kokas Katalin és Gyermán István
Kokas Katalin hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneakadémia hegedűtanára Gyermán István melegszívűségére emlékezett vissza, arra, hogy mindenkivel más nyelven „beszélt”, a zene nyelvén!
– Elmondok egy tanácsot, amit gyerekként kaptam tőle: ha hosszú zongorabevezető van, csak az utolsó pillanatban emeljem fel a hegedűt, addig csukjam be a szemem, élvezzem a zenét!
Felejthetetlen élményt jelentettek Bánky József zongoraművésznek a Gyermán Istvánnal folytatott együttzenélések, nagy sikerű szonátaesteket adtak sok helyen, például a volt Szovjetunióban is.
– Mivel Pista nagy kávés volt, vittem magammal a kávéfőzőt itthonról. Csakhogy a dugasz nem passzolt az ottani konnektorba. Erre Pista egyszerűen levágta a dugót, így a csupasz drótokat dugtuk be. A lényeg az, hogy sikerült a kávéfőzős. Valószínűleg anélkül is jól játszott volna, de így még inkább.
A Pécsi Nemzeti Színházhoz 1971-ben került Simon István, az igazgatási igazgató. Gyermán István akkor már egy éve ott volt.
– Fantasztikus művész volt és fantasztikus ember. Megismerkedésünkkor „nagyszerű” kérdéseket tettem fel neki: Mi a hegedűverseny? Mi a koncertmester feladata?… és ő elmondta, hogy a hegedű és a zenekar válaszolgatnak. A koncertmester a próbákon is vezeti a zenekart, még a karmester előtt. Emberséges, tiszta, szerény ember volt. Nem szégyellt operettekben is koncertmester lenni. A díszítők, a színészek, a zenekar tagjai – mindenki szerette. A viszonyunk majdnem a barátságot súrolta, de ő kicsit magának való volt. Kiváló művész volt.
A Firenzében élő Csanyi Béla szintén Gyermán István növendéke volt.
– Azt mondta Gyermán István, hogy tanár úrnak szólítsam, ne művész úrnak. „Nem vagyok művész úr.” Nemcsak technikai dolgokat tanultam tőle, hanem egy más megközelítést a tanításban. A nagy emberségével fellazította a tanítványát! Fantasztikus empatikus képességével, emberszeretetével felmérte, hogy ki mire képes, milyen szinten áll. Éreztük, hogy érdemes tanulni. Minden hegedűóra szakrális beavatás volt: egy nagy mester a tanítványaival foglalkozik! Büszke vagyok arra, hogy nála tanulhattam, tanítványa lehettem. Hogy nincs közöttünk már, úgy érzem: lélektestvér lett.
*
Gyermánné Vass Ágnes az esti koncerten
A Kodály Központ emeleti galériáján tablókon mutatta be dr. Varga Ildikó Gyermán István életének fontos állomásait. A békéstarhosi tanulóévek alatt 1953-ban Zathureczky Ede, Gyermán István későbbi mestere, fedezte fel az akkor talán még egy éve sem hegedülő tehetséget. 1954-ben már Budapesten volt Gyermán István. 1963-ban kapta meg jeles eredményű hegedű művésztanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Kezdő tanárként Jászberényben és Miskolcon dolgozott, majd a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán tanított. Hegedűművészként 1967-ben mutatkozott be Pécsett. 1968-ban lett a Pécsi Szimfonikus Zenekar (korábban Pécsi Filharmonikusok) koncertmestere, 1988-ig. 1970-ben kötött házasságot Vass Ágnes hegedűművésszel. 1978-ban Pándi Marianne zenetörténész révén használatába került egy kiváló Gagliano-hegedű – élete végéig azon játszott. Thessalonikiben hunyt el, hirtelen 1990. február 20-án.
*
Ugyanezen a napon, 2018. január 27-én kora délután, Gyermán István teremavató ünnepség volt a PTE Művészeti Kar Zeneművészeti Intézetében, majd Deák Márta vezetésével beszélgetés zajlott egykori tanítványokkal. Deák Márta koncertmester 2016-tól doktori tanulmányokat folytat a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Kutatási területe a Hubay-iskola, Zathureczky Ede és Pauk György munkásságán keresztül. Mivel Gyermán István felfedezője, később tanára Zathureczky Ede volt, így jutott arra az elhatározásra, hogy Gyermán Istvánnak emléket kell állítani, mégpedig egy olyan nappal, amikor a hegedű és Gyermán István van a középpontban!
*
Gyermánné Vass Ágnes és Gyermán Júlia a zenekarral, vezényel Ligeti András
Az emlékezetes január végi szombati napon a pontot az i-re az esti koncert tette fel: Fehéren izzó hegedű – a műsoron Gyermán István kedvenc zenedarabjai szerepeltek, valamint Vajda János: Violini No.2 művének ősbemutatója zajlott, 16 hegedű szólalt meg, Gyermán István egykori növendékeinek kezében. Megidézve a Mestert.
A Pannon Filharmonikusokat Ligeti András vezényelte.
Közreműködött:
Gyermánné Vass Ágnes – hegedű
Gyermán Júlia – hegedű
Kokas Katalin – mélyhegedű
Kristóf Réka – szoprán
Deák Márta – koncertmester
A Vajda János-mű ősbemutatója a Gyermán-növendékek előadásában
Bacskó Tünde színész Gyermán Júlia verseit mondta el. Az Angyal voltál te is című versét itt közöljük:
Gyermán Júlia
Angyal voltál te is
Angyal voltál te is, csak már nem emlékszel,
fényedet pazarlón szórtad szerte széjjel,
ingoványból sokszor két kezeddel húztál
tékozoltad erőd, mélybe értem csúsztál.
Végtelen hallgattad monoton szavaim
nyakadra kulcsoltad elzsibbadt karjaim,
csillagokon túlra repültél fel velem
várakoztál hosszan, hátha megérkezem.
Kokas Katalin és Gyermán Júlia
Türelmedtől égő liliomok nyíltak
tűzből való testem lángjai táncoltak,
jó akartam lenni, mindenáron érted,
túllépni magamon, még ha nem is kérted,
átmosni bensőmet, patak a hegyeket
gyümölcsöt teremni, bimbókat, rügyeket,
bővizű kutakat fakasztottál bennem
gyökeret vert lábam, segítettél mennem,
megbocsájtás titkát kértem, elmesélted,
átkozódásaim áldásra cserélted.
Egyetlen tollpihe, ez maradt utánad,
más felett tártad szét tiszta fehér szárnyad.
Hozzászólások