a kereszténység, ha kényszerítik, nem igazi
tudom
a határokat az állam tiszte megőrizni
tudom
a törvénytisztelet elsősorban az ő dolga
azt is
az állam Isten megengedő akarata
tudom
a keresztényt a földön kevesen szeretik
és hogy
összemosódik az ál és az igaz hit
ismerem
a bőrön felálló szőr irtózását
mikor
hazug foglalja el főnöke beosztását
éltem
a szabadság új dimenzióiban
féltem
unokáim a határtalan régiókban
hiszem
gátakra, fékre nagy szükség van
mert a
kertben is kigyomlálom néha a gazt
ismerem
a terrortársadalmak identitását
láttam
a szabadság tehetetlen pusztulását
megoldás
még sincs a törvénytelenséggel
törvény-
tisztelőként sem üdvözülnek a népek
ismerem
a kegyelem isteni ajándékát
aggódom
azokért, kik ezt folyton eltaszítják
arra
szavazok ezért, aki még időt enged
kivár
eltolja, késlelteti az ítéletet
közben
hátat fordítanak nekem sokan
vakon
vaknak néznek, mert ki- s meggyógyultam
lesznek
bevándoroltak közt Istengyermekek
maradnak
hitetlenek sokan a bent születtek
az sincs
hatalmunkban, ki lesz, aki győz
azt is
a nem hitt Isten engedi trónra föl
felettébb
nagy felelősséged van neked, aki élsz
ha gátat
állítasz most az evangélium elé
csak mert
sokan csak beszélnek, s hiányzik a tett
szabad
csak az lehet s maradhat, ki a törvényt
betölteni
önmagától és szeretetből teheti
botrányt
az ingyen kapott üdvösséged okoz
mert látják
hogy felhagysz a hazugságokkal
de mit ad
neked akkor az isteni kegyelem?
többet
önmagából, s a bűnt bűnnek nevezed
de ha
törvényt tiporsz szabadság ürügyén
házad
csak addig áll, míg azt áradás ledöntve
elsodor,
hiteket, megvallást, meggyőződést
s az élet
igazán, majd csak a túlvilágon élhet
de persze
aki nem hiszi, annak nincs reménye
halott
bár úgy látszik, még mindig, mintha élne
2018. február 14.
Hozzászólások