Valamikor, ha mélyen magamba néztem,
elhittem, hogy csillagok tükre életem,
ahol kis világom úszik tejben-mézben,
és a boldogság az egyetlen lételem.
Harmóniát teremteni vágyó Mérleg:
szeptember rozsdálló őszét érlelem!
Az ingatag ego egyensúlyát végleg
feloldja az Idő (k)egyetlen képleten.
Az emlékek galaxisában ott ragyog
tejútnyi arc, de a szemek mind vakok:
apró, fekete, kis lyukak szerteszéjjel.
Botorkálok, rálépve csillagszegélyre,
könnyebb szívem, mint Anubis tollpihéje
amikor álommal betakar az éjjel.
Hozzászólások