Most kék lebeg kint – szótlan égi kút,
lám, szunnyadoznak mind a mondatok
és szárnya vesztett árva sorsodon
fon csöndeket a néma mélabú.
Még csipke ring a sóhajtásokon
és révületre röppen egy madár,
míg állsz merengve, játszva rád talál
és dallam illan pillantásodon.
Hozzászólások